2011. szeptember 02., 12:522011. szeptember 02., 12:52
A botrányt az robbantotta ki, hogy székelyföldi üzletemberek úgy döntöttek: szövetkezetet hoznak létre, amely olyan, – a székelység latin nevére utalva – sic elnevezésű utalványokat bocsát ki, amelyeket a résztvevők fizetőeszközként használhatnak. A kezdeményezés célja a helyi kereskedelem fellendítése, és válságos, készpénzhiányos időszakban kimondottan hasznos lehet – mint ahogy azt már Svájcban és Sopronban is bizonyította. Ehhez képest a román politikum és a sajtó úgy reagált a hírre, mintha az derült volna ki, hogy a székely hegyek tövében a magyarok titkos fegyvergyárakat és -raktárakat hoztak volna létre. Egyes politikusok egyenesen azzal vádolták meg a kezdeményezőket, hogy alá akarják ásni a román állam szuverenitását. Hasonló körítést kapott az a múlt hétvégi kolozsvári esemény, amelyen a Szent Mihály-templomban fölszentelték a Vitézi Rend kolozsvári székének zászlaját.
Abba most nem érdemes belemenni, hogy a rendnek ma mekkora jelentősége és befolyása van, akár amolyan hagyományőrző megmozdulásnak is tekinthetjük a rendezvényt. Nem úgy a helyi román sajtó, amelynek a tudósításaiból már-már az világlott ki, hogy a gótikus istenházában magyar paramilitáris csoportokat képeznek ki, amelyek célja természetesen Románia egységének megbontása. A román „kollégák” tájékozottságát és jóindulatát híven tükrözi, hogy egyes sajtóorgánumokban a Magyar Gárda tagjairól készült fényképpel illusztrálták a hírt, emellett a rend alapítóját, Horthy Miklós kormányzót következetesen háborús bűnösként emlegetik, holott köztudomású, hogy az egykori kormányzót a nürnbergi per során csupán tanúként hallgatták ki a szövetségesek. Persze tulajdonképpen nincs mit csodálkozni, hiszen vannak olyan román sajtóorgánumok és politikusok, amelyek és akik szemében egy magyar már azzal is kihívást intéz a román szuverenitásával szemben, hogy egyáltalán él. Azért kíváncsi vagyok, hányan hiszik el komolyan, hogy mindez valóban komoly veszélyt jelent, és bármikor megtörténhet, hogy a Vitézi Rend köpenyébe öltözött magyar csapatok jelennek meg Bukarest utcáin, és fegyverként egy csapatzászlót, valamint kis, sicfeliratú papírfecniket használva vadul elkezdik aláásni az Erdély fölötti román szuverenitást. Az azért gyanítható, hogy annyira nem tudnák aláásni a román állam tekintélyét, mint a hülyeségeket vizionáló, hőbörgő román politikusok.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.