2011. augusztus 31., 09:542011. augusztus 31., 09:54
Az egyelőre a fantáziátlan PSR J1719-1438 névre hallgató pulzármaradvány átmérője ötször nagyobb a Föld átmérőjénél, tömege pedig egy képzeletbeli mérlegen a Jupitert is megszégyenítené. „Éppen a legjobbkor jött ez a felfedezés!” – örülhettek jó néhányan a véget nem érő gazdasági válság által meggyötörtek közül. Valóban első látásra eme drágakő eszmei értéke mellett El Dorado, a templomos lovagok, a kalózok vagy éppen Verespatak minden kincse filléres nagyságrendűvé törpül el. Úgyhogy – okoskodhatunk – nincs más dolga az emberiségnek, mint tulajdonába venni ezt a csodabolygót. A mostani kincsvadászok lelkesedését letörve közölnünk kell, hogy ez a hatalmas gyémánt „mindössze” 4000 fényévre található tőlünk, tehát mi nem tudunk odajutni a jelenlegi technológiával. De játszadozzunk el az ötlettel: mi lenne, ha most rendelkezésünkre állna az Enterprise űrhajó a jól ismert Star Trek-sorozatból? Az Enterprise kilencwarpos sebességre gyorsulva percnyi idő alatt tudná a gyémántszállítmányokat eljuttatni a Földre, ha egyszer beindult a termelés. Akkor itt a Földön megvalósul a paradicsom, a végtelen gazdagság utópiája, mindenki mindent megengedhet magának, amit csak akar, soha nem kell dolgoznia és fáradnia semmiért...
Ez a hedonista elképzelés tökéletesen passzol a fogyasztói társadalom által belénk sutykolt felületes gondolkodásmódhoz, amely értékfogalmunkat materiális javak birtoklására szűkíti. Nem nehéz belátni: az iménti ötletsor lehetetlen. Egyrészt a gyémántoknak (és nemesfémeknek) – előnyös fizikai-kémiai tulajdonságaik mellett – látszólagos értékét az adja, hogy nagyon kevés van belőlük. Ha korlátlan mennyiségben lenne gyémánt a Földön, akkor jó lenne pl. építőanyagnak, de senki nem tartaná hűdenagy értéknek. Másrészt ahhoz, hogy valaki akármit megvegyen a sok gyémántjával, előbb azt a valamit másvalakinek elő kell állítania. Munkával, gépek segítségével stb. De ugye senki sem dolgozna, így mindenki gyémántdombján ülve morfondírozhat majd azon, hogy nincs kaja, és mennyire unatkozik. Nevezhetnénk még magunkat ebben a szép új világban munka, értékteremtő tevékenység nélkül homo sapiensnek, értelmes, gondolkozó embernek?...
A teremtéskor a sátán a ravasz kígyó képében szedte rá Ádámot és Évát. Kései utódaik ezt az űrbeli óriási „drágakövet” a Kígyó csillagképben (minő véletlen) találták meg. Szerencsénkre a gyémántbolygó számunkra elérhetetlen. Még.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.