2011. szeptember 02., 14:022011. szeptember 02., 14:02
Eckstein lépése vészharangkongatásként is értelmezhető, ezzel a jól mediatizálható áldozattal próbálja meg felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét a verespataki bányaberuházás veszélyeire. Traian Băsescu ugyanis az elmúlt hetekben az eddig bizonytalan projekt első számú támogatójává vált, több ízben is vehemensen hangoztatta azon véleményét, hogy – ciánveszély ide vagy oda – a verespataki aranyat és ezüstöt mindenképpen ki kell termelni. Miután pedig éppen Eckstein volt az, aki néhány évvel ezelőtt a ciántechnológia betiltását kimondó törvényt próbált elfogadtatni a parlamentben, a lemondás természetes lépésnek tekinthető. Meg kell ugyanakkor azt is jegyezni, hogy a tanácsosi tisztségből való távozás nem csupán az államfőnek és a közvéleménynek, hanem az RMDSZ-nek küldött üzenetként is értelmezhető.
A szövetség ugyanis a jelek szerint beállt Băsescu és a PDL mögé, és úgy tűnik, immár egyáltalán nincs ellenére a környezetet jóvátehetetlenül tönkretevő, veszélyes, de jelentős anyagi haszonnal kecsegtető beruházás. Eckstein ezzel a lépéssel nyomatékosította azt a gesztust, hogy ő is aláírta azt a 77 civil szervezet által kezdeményezett, politikai felhangoktól sem mentes petíciót, amelyben Kelemen Hunor művelődési minisztert és egyben RMDSZ-elnököt ostorozzák a bányanyitás támogatása miatt. Lemondásával is jelezte, a petíció aláírása hiába verte ki Kelemennél a biztosítékot, és hiába fakadt ki a szövetségi elnök, mondván: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy oda megy, ahova akar – ő továbbra is hajlandó szembemenni a hivatalos állásponttal, ha azt károsnak tartja. Lépésével így tovább erősítette azon képet, hogy elvhű, saját útját járó politikus. Kérdés azonban, hogy mindennek mekkora a haszna. Az érdekvédelmi szervezetként indult RMDSZ egyre inkább pártként viselkedik, ennélfogva egyre kevésbé tolerálja a különutasságot – a verespataki ciános aranybánya pedig az erős politikai hátszélnek köszönhetően valószínűleg az Ecksteinéhez hasonló kamikázeakciók ellenére is mindenképpen megnyílik.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.