2011. augusztus 30., 09:412011. augusztus 30., 09:41
Az érvek, amelyekkel Victor Ponta, a PSD elnöke támadta a kormány döntését, mindennél beszédesebbek: a politikus szerint a kabinet azáltal, hogy felszámolja a minden polgárra érvényes szubvenció intézményét, és a támogatást a továbbiakban kizárólag a valóban rászorulóknak kívánja utalni, tulajdonképpen az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat akarja lehetetlen helyzetbe hozni. A kormánypárti irányítású települések ugyanis szerinte könnyebben hozzájutnak majd a segélyekre fordítható kormánypénzekhez, mint az ellenzékiek. A Ponta által mondottakban van némi igazság – a szociális támogatásnak nevezett szavazatvásárlás intézményével a magukat jobboldalinak nevező pártok ugyanúgy előszeretettel éltek Romániában, mint a közösből való osztogatásban rendszerint aktívabban jeleskedő baloldaliak. A jelenlegi kormánypártoknak is minden bizonnyal úgy hiányzik a mostani döntés, mint kecskének a kés – viszont nincs más választásuk. A gazdasági helyzet ugyanis nem teszi lehetővé, hogy fenntartsák az eddigi rendszert, ezért követelte ki az EU és az országot jókora összegű hitellel megsegítő IMF is a mindenkinek járó távhőtámogatás megvonását.
A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy a kormánynak annak ellenére is meg kell lépnie a megvonást, hgy jövőre választások lesznek. A döntés nyomán bizonyára sok család szembesül majd sokként azzal, hogy piaci áron kell megvásárolnia a távhőt, azonban végre hozzá kellett látni a közpénzből történő szavazatvásárlás felszámolásához. A pénz ugyanis nagyobb hasznot hajt mindenkinek, ha szétosztás helyett beruházásokra fordítják. Persze a szociális alapon valóban rászorulókat az igazi szolidaritás jegyében továbbra is támogatni kell – kérdéses azonban, hogy az önkormányzatok nem akarják-e az eddigi gyakrolathoz hasonlóan politikai tőke kovácsolására használni a pénzosztást. Pedig végre azt is el kellene fogadni, hogy a polgároknak a támogatásra való várakozás helyett elsősorban önerőből kell jobbá tenniük a sorsukat. Még akkor is, ha ez néhány pártnak nem feltétlenül áll érdekében.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.