A romániai magyar törekvések szempontjából felülír minden más elvet, így az RMDSZ részvételével működő bukaresti kormánykoalícióban korlátozott az erdélyi magyar érdekérvényesítés.

Kívülálló számára nehezen érthető, miként hozhatnak az RMDSZ oktatási államtitkárának megkerülésével érdemi döntéseket az erdélyi magyar oktatás terén. Tegyük hozzá, hogy egy olyan kormányban, amelynek az egyik miniszterelnök-helyettese szintén magyar. A Maros megyei főtanfelügyelőség a minisztérium ,,megkérdezése nélkül” bírálja felül a helyi önkormányzat nagy szavazattöbbséggel elfogadott határozatát, amely kimondja, hogy a 2023–2024-es tanévtől a Bolyai Farkas Gimnázium és a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium külön tanintézetként fog működni. Aki ismeri az agyonközpontosított román tanügyi rendszert, az tisztában van vele, hogy egy megyei főtanfelügyelő iskolaalapítás-horderejű kérdéseknél kisebb ügyekben sem dönt saját szakállára bukaresti főnökeinek megkérdezése nélkül. A konzultáció minden bizonnyal most sem maradt el, csak erről nem tájékoztatták a magyar oktatásért felelős tisztségviselőket.

Ezt a forgatókönyvet erősíti a nagyváradi Nicolae Băl­cescu Általános Iskola magyar osztályainak az elköltöztetése körüli minisztériumi vétó is. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által ingyenes használatra felajánlott épület szintén le volt „papírozva” a nagyváradi polgármester által. Helyi szinten semmi akadálya nem volt a magyar szülők arra irányuló kérésének, hogy a magyar osztályok az addigi zsúfolt román iskolából átköltözhessenek egy kényelmes egyházi tulajdonú épületbe. A bukaresti tanügyminisztériumból érkezett döntés meghozatalában szintén megkerülték a magyar politikusokat: a szaktárca román vezetése szegregációra hivatkozva akadályozta meg a magyar gyerekek elköltözését.

A magyarellenes tanügyi példák idén vészesen elszaporodtak. A bánffyhunyadi esetet követően – ahol a helyi tanács leszavazta, hogy a magyar állam által épített vadonatúj épületben jöhessen létre a magyar óvoda – a nagyváradi polgármesteri hivatal napirendre sem tűzte a két határozattervezetet, amely a város oktatási hálózatába építené be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által működtetett és szintén magyar állami támogatásból épített bölcsődét. Egy viszonylag békés időszak után, amikor román állami pénzek hiányában magyar állami forrásokból sikerült felújítani Erdély patinás múltú magyar iskoláit, illetve a régiek mellé újak épültek, a román döntéshozók mindenbe belekötnek. Elvárnák, hogy a magyar adófizetők pénzéből a magyar kormány ne csak a magyar gyerekeket támogassa, hanem Brassótól Máramarosszigetig a románok számára is építsen óvodát és iskolát. Ahogy mondani szokás, a pofátlanságnak nincs határa.

Visszakanyarodva a marosvásárhelyi felekezeti iskola kálváriájához: egyértelmű, hogy a román hatalom az eddigi forgatókönyvet alkalmazza. Megszületik a helyi tanács iskolaalapítási határozata, amit helyi szinten nem lehet alkalmazni, végül Bukarestben kormányhatározat dönt az iskola elindításáról, amit bírósági döntéssel akasztanak meg. Miután 2004-ben a római katolikus egyház visszakapta egykori iskolájának épületeit – amelyet azóta is a román tannyelvű Unirea főgimnázium használ –, 11 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rengeteg harc és huzavona után beleegyezzenek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium elindításába. Az egyháznak sikerült elérnie, hogy a saját tulajdonú ingatlanjában adjanak néhány osztályt a magyar gyerekek számára is. A magyar iskola megtűrése mégsem tartott sokáig, mert 2015-ös indulása óta állandó támadások érik, és a gyerekek és szülők soha nem tudják, hogy a jövő tanévtől mi lesz a sorsuk.

A katolikus gimnázium igazgatója ellen évek óta bűnvádi eljárás folyik. Egy interjúban megkérdeztem tőle, hogyan lehet ezt bírni. Azt válaszolta, hogyha Erdélyben magyarként közélettel, közösségépítéssel foglalkozunk, ez velejáró „természetes kockázati tényező”. Az európai uniós tagállamnak számító Romániában ebből nyilván nincs koalíciós válság.