• Vélemény

Személyes jellegű beszélgetést folytatott a Mikulás a Krónika szemfüles riportereivel, amelyben bepillantást engedett tevékenységének kevésbé ismert részleteibe is. Szerkesztőségünk már régóta meg szerette volna szólaltatni hasábjain a világhírű emberbarátot, de elfoglaltsága miatt csak ma reggelre tudtunk találkozási időpontot vele egyeztetni.

A vasárnapi parlamenti választások kampányhajrájához közeledve egyre durvább hangnemben dúl a „paloták harca” az államelnöki, illetve a miniszterelnöki hivatal vezetői között. Négy nappal a megmérettetés előtt egyértelműnek tűnik, hogy a májusban hatalomra került Szociálliberális Unió (USL) kényelmes többséget szerez a kétkamarás törvényhozásban, és megőrizheti kormánypozícióját.

A pincérek borravalójának megadóztatását javasolják egyesek a gazdaság fehérítése érdekében. Furcsának találom, hogy épp ebbe akadnak bele egy olyan országban, mely Drakula mellett a korrupcióról híres.

„A választás szabadsága” jelszótól „a nem az RMDSZ-re adott szavazatok román pártok jelöltjeit juttatják mandátumhoz”-ig – így foglalható össze a Magyar Polgári Párt alfája és omegája, a kezdet és a vég.

Sajnos elég hamar megtudtam, hogy nincs Mikulás. Emlékszem, nagyon dühített a dolog, ünneprontó kis barátnőmet legszívesebben megütöttem volna, amikor kárörvendőn közölte, hogy a csizmácskámat csak a szüleim kedvéért pucolom ki december elején, és ugyanők azok is, akik a csokoládét este belerakják.

A gyűlöletbeszéd ellen rendezett tegnapi budapesti tüntetésen olyasmi történt, ami az anyaországi politikai egymásnak feszülés ismeretében lehetetlennek tűnt: egy platformra terelte a liberális, a bal- és a jobboldal képviselőit.

Ha eddig olyasmit hittem volna magamról, hogy valakiknek valamicskét is számítok, a napokban végérvényesen bebizonyosodott, hogy mellettem még az utolsó porszem is valakibb.

Akárcsak az elmúlt, több mint kilencven évben, a romániai magyaroknak ezúttal sincs ünnepelnivalójuk december elsején. A mai Románia azt a napot tette meg nemzeti ünnepévé, amely a magyar közösség számára az anyaországtól való elszakíttatást, a szülőföld idegen uralom alá kerülését jelenti.

Tiszta szerencse, hogy nyájunkat újból az urnák elé tereli a pásztor, hisz ilyenkor ismét találkozhatunk a négy éve nem látott, magas rangú politikus urunkkal, aki a legutóbbi látogatása óta is folyton-folyvást kampányban van, de érettünk teszi, ám bokros teendői miatt csak éppen ide, a mi kis isten háta mögötti, sáros falvacskánkba nem látogathatott el.

A romániai társadalom 1989 utáni fejezetének egyik legnagyobb tragédiája, hogy a mai napig nem sikerült alaposan feldolgozni a forradalomnak nevezett rendszerváltással lezárult kommunista korszakot.

Szatmárnémetiben pár hét leforgása alatt másodszor vált egyes számú közéleti témává a román zászló. Persze, nem akármilyen lobogókról van szó, mindkettő Guinness-rekord-gyanús. Az egyik 20-szor 8 méteres lesz, és egy 60 méter magas rúdon lengedezhet majd.

Az elszakadási szándéknak általában negatív élmény áll a hátterében. Valószínűsíthető, hogy ezzel Katalónia, illetve a hét és fél milliós autonóm tartomány lakosainak a fele is így van.

Bevallom, nem szoktam túl gyakran vagy túl sokat tévézni. Ha ismerőseim arról kérdeznek, mi a véleményem a legújabb tehetségkutató előző esti kiadásáról, általában zavartan mosolygok, mert fogalmam nincs, miről van szó.

Ismert jelenség, hogy egyes törzsi társadalmakban tilos volt bizonyos nevek kimondása, többek között azért, nehogy ezáltal megidézzenek valamely nemkívánatos jelenséget vagy lényt. Ezt a gyakorlatot idézi a román közszolgálati televízió választási műsorokért felelős illetékesének döntése, amellyel – arra hivatkozva, hogy az abban foglaltak alkotmányellenesek – letiltotta az EMNP választási kampányklipjét, amelyben az ország föderális átszervezését...

Elmondani sem tudom, mennyire hálás vagyok a naponta adagolt csócsálnivalóért. Egyetlen gondom, hogy nem tudom pontosan, kinek kell megköszönnöm, pedig személyesen mennék el és biztosítanám, hogy rám aztán mindig, mindenkor számíthat.

Várható volt, hogy az ország közigazgatási felosztásának a témája is felbukkan a választási kampányban. Egyrészt azért, mert a téma kellőképpen elvont, így a polgárok nagy része nem is igazán érti miről van szó, ezért be lehet lengetni az ígéretet, miszerint hogyha létrejönnek a saját közigazgatási hatáskörrel és jogi személyiséggel rendelkező régiók, akkor az embereknek biztosan jobban megy majd a soruk.

Működik Bukarestben egy magántelevízió, amely kezdetben bulvártévének indult, aztán pártot alapító tulajdonosa politikai ambícióit kiszolgálandó fekete öves kampánycsatornává vált. Ez a média nemes egyszerűséggel a nép tévéjének mondja magát, miközben egyetlen célt követ: futtatni az önmagát Románia következő államfőjeként hirdető sajtómágnás-pártelnököt és alakulatát.

Ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy az Európai Unióban az egyre makacsabb gazdasági és szociális válság, a déli tagállamokban a fiatalokat sújtó munkanélküliség vagy a 2014-től érvényes közös költségvetés miatti nézeteltérés lenne a legnagyobb probléma, akkor nagyot téved.