2012. december 13., 07:032012. december 13., 07:03
Merthogy e sorok 2012 decemberében születnek, akkor, amikor – mérget lehet venni rá – először és utoljára bizonyosodott be, hogy legrégibb érdekvédelmi szervezetünk a maga külön, egyre több buktatóval teli útját járva is bebiztosíthatja a bukaresti parlamenti képviseletet. Most még elég volt az erdélyi magyarság több mint harmadának a támogatása: 380 ezer szavazat a millióból.
Most még azoknak volt igazuk, akik azt vallják, hogy a magányos, de megtörhetetlen szárúnak hitt tulipánra szavazók saját kezükben tartják a közösség sorsát. Akik kertelés nélkül kijelentik, hogy a magyar pecsétnyomók nyolc és fél tizede elég. Most, utoljára még azoknak áll a zászló, akik azt merik állítani, hogy ez a nyolc és fél tized, a 85 százalék legalább annyit, sőt többet ér, mint a teljes egész, már említést sem téve arról a több mint félmillió erdélyi magyarról, aki egy ideje kiábrándult a magyar politikai képviseletből, vagy pedig immár román pártok jelöltjeire adja voksát.
Ennek azonban vége. És ha ezt nem ismerik fel időben azok, akik most még a magabiztos győzelem fényében tetszelegnek, akkor négy év múlva két út marad: a parlament kapuján kívüli jajveszékelés, vagy pedig a szlovákiai Híd-Most mintájára létrehozott vegyespárt megalapítása. Az első változat a jogérvényesítés csődjét jelentené, a második pedig a beolvadás folyamatát pörgetné maximális fordulatszámra. Nos, kedves politikus barátaink, melyik feküdne jobban? Lehet választani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok