2012. december 17., 08:302012. december 17., 08:30
Ellenkező esetben a Marosvásárhelyen rendezett SZKT-n a szónokok kénytelenek lettek volna, mondjuk, a zord időjárásra, a választók általános érdektelenségére hivatkozni, netán rá lehetett volna tapintani az alakulat által elkövetett hibákra, tévedésekre is. Vagy a választók tudatos megvezetésére. Például arra, hogy miközben azzal riogatták a választókat: román politikusokat juttat mandátumhoz, aki az EMNP jelöltjeire szavaz, az RMDSZ vezetői titokban megállapodást kötöttek a kormányzó balliberálisokkal a hatalommegosztásról.
Apropó, háttéralkuk. Valahogy az sincs rendjén, hogy a szövetség csúcsvezetői nem hajlandók feltárni a nyilvánosság előtt, milyen feltételek mentén hajlandók kormányra lépni a Victor Ponta és Crin Antonescu vezette USL-lel, amikor korábban azt mondták: kizárólag az erdélyi magyarok érdekeit szem előtt tartva hoznak döntést az ügyben. Ha ugyanis csak a miniszteri bársonyszék megszerzése lenne a kritérium, akkor nem biztos, hogy ezzel megelégszik a magyar közösség, amelyet ellenben sokkal inkább lázba hozná, ha választottjai keményebben ütnék a vasat a magyar nyelv regionális hivatalossá tétele érdekében – mint ahogy az a kampányban ígéretként megfogalmazódott.
Annál is inkább, mivel lám, a román liberálisok máris egyértelművé tették, milyen feltételt szabnak a magyarok kooptálásához. Az RMDSZ kormányra kerülése esetén jó lenne tudni tehát, hogy a szövetség lemondott-e az alkotmány Románia nemzetállamiságát kimondó cikkelyének módosításáról, mint ahogy azt is, hogy milyen indokok alapján marad ellenzékben, ha végül ezt a szerepet választja. Az RMDSZ most akkor követné el a legnagyobb hibát, ha nem magyarázná el a magyar közösségnek stratégiai döntései hátterét, és titkos, ráadásul sok hasznot nem hozó paktumok alapján sorolna be a balliberális kétharmadba.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.