2012. december 11., 09:132012. december 11., 09:13
A hétvégi parlamenti választás legérdekesebbnek ígérkező szatmári jeleneteire azonban vélhetőleg nem került sor, ugyanis a választási bizottság egy feljelentés nyomán végül megtiltotta, hogy a szellemi fogyatékosok bentlakásos intézményének lakói is az urnák elé járuljanak. Végül is helyes dolog az, hogy aki elmeállapotából kifolyólag nem képes a saját szükségleteit ellátni, ne is szavazhasson. Kár viszont, hogy ez csak azokra érvényes, akik e tekintetben igazolással rendelkeznek.
Minden valószínűség szerint gyakorolta ugyanis választójogát az a két, romának kinéző nő is, akiknek beszélgetését az egyik helyhatósági választás előtt hallgattam ki akaratlanul. Az újrázni készülő polgármester plakátja előtt kérdezte a fiatalabb az idősebbet: oszt ez meg kicsoda? Mire a másik: hát az, amelyik ott van fent a szfátnál, űtűle van a segíly! Cigány honfitársaink esetében minden bizonnyal a segélyosztó iránti hála és az etnikai hovatartozás együttes hatásának volt köszönhető az, hogy jó néhány szavazólapon a romapárt mellett kapott a „szfátnál” dolgozó pártja is egy pecsétet, ami – természetesen – a voksok érvénytelenné nyilvánítását vonta maga után.
Érdekes lenne megtudni, mi jár azoknak a fejében, akik a szavazólappal együtt a pecsétet is az urnába gyömöszölik, vagy akik versikéket, illetve különféle cifra káromlásokat írnak a cédulákra, azt vélelmezve, hogy a politikusokhoz közvetlenül eljutnak üzeneteik. A tájékozatlansági rekordot azonban nálam még mindig az az idős magyar néni tartja, aki pár évvel ezelőtt, amikor szavazóbiztos voltam egy helyhatósági választáson, odajött hozzám és megkért, hogy mondjam meg, kire is kell neki szavaznia.
Mondtam: arra, aki szerinte a legjobb lenne polgármesternek. Erre bevallotta, hogy senkit sem ismer, nem is hallott egyik jelöltről sem. Arra vonatkozó kérdésemre pedig, hogy ez esetben miért is fáradt el a szavazóházig, teljes meggyőződéssel jelentette ki, hogy nem kapja meg többé a nyugdíját, ha nem látják a személyijében, hogy volt szavazni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok