2012. december 12., 09:262012. december 12., 09:26
A legfrissebbek közül való azonban az a kommentár, ami nekem a legjobban tetszett az egész hajcihővel kapcsolatban, mert az egész történetet olyan széles perspektívából mutatja be, egyben pedig lehozza a földre, mint az elborult agyú ezómaszlagok és a szégyenlősen magyarázkodó tudósok egyike sem.
Belegondoltak már valaha abba, hogy a maják nemcsak a múlt ködébe vesző, misztikus civilizáció vagy a mai vészjövendőmondók által nyerészkedésből kitalált, soha nem létezett népség, hanem nagyon is valóságos népcsoport?
És abba, hogy ennek a népcsoportnak ma élő leszármazottai vannak? És abba, hogy vajon ők mit szólhatnak ahhoz, hogy évezredekre visszavezethető hagyományaikat pusztán üzleti célból (ne legyenek illúzióink, a félelemkeltésnek mindig üzleti céljai vannak) használja fel egy olyan társadalom, amely minden szempontból – földrajzilag és kulturálisan is – a lehető legtávolabb áll tőlük?
Bevallom, bennem fel sem ötlöttek ezek az egyébként igencsak logikus gondolatok – egészen addig, amíg nem olvastam egy hírportálon, hogy a Guatemalában ma is élő maja népcsoport vezetői a legkomolyabban kikérik maguknak, hogy kormányuk kilencvenezer látogatóra számító világvége-rendezvényt szervez, és több utazási iroda ajánl apokalipszisvakációkat Guatemalába decemberre. Azon túlmenően, hogy leszögezik: a maja hagyományban szó sincs 2012-es világvégéről, a maja leszármazottakat tömörítő szövetség közleménye így fogalmaz: „Tiltakozunk a csalás, a hazugság és a tények elferdítése ellen. Az állítólagos apokalipszis alkalmából történő ünneplés tiszteletlenség a nép kultúrájával szemben.”
Mit mondhatnék? Ennél pertinensebb, jogosabb és tiszteletreméltóbb állásfoglalást még nem láttam ezzel a végőrülettel kapcsolatban. A magam részéről azt javaslom mind az ezónyerészkedőknek, mind a hülyeségáradatot megállítani nem tudó csillagászoknak, hivatkozzanak csak erre: törődjön mindenki a maga dolgával, és ne rondítson bele a másik hitébe, büszkeségébe.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.