• Vélemény

Alig van Romániában élő ember, aki a honatyák számának soha nem látott mértékű megugrását ne kommentálta volna. Volt, aki poénkodott, a nagy többség azonban felháborodott azon, hogy a parlamenti képviselőkre és szenátorokra elköltendő összeg jelentősen megnövekszik majd.

A jelenlegi körülmények között a leghelyesebb dolgot tette Traian Băsescu államfő, amikor tegnap a Szociálliberális Unió (USL) miniszterelnök-jelöltjét kérte fel kormányalakításra.

Csak egy kicsit kellene adni. Most, amikor a legtöbben örülnek, ha bármilyen munkahelyük van, bármilyen kicsi fizetéssel, ami egy kis szerencsével eltart hónap végéig. Most, amikor mindenki a legszegényebb, most kopogtat megint Karácsony az ajtón. Kopogtat utcán vacogó, mezítlábas cigány gyerekek képében, földig görnyedő, kinyújtott tenyérrel kolduló öregaszszonyok képében, hóban maguknak vackot vájó kutyák képében.

Csak egy hét telt el a parlamenti választások óta, de az eredmények kiértékeléséről, illetve a kormányra lépésről zajló vita kezd egyre kínosabbá válni az RMDSZ számára. Még jó, hogy az idei törvényhozási megmérettetésen magyar riválisa is akadt a szövetségnek, és rá lehetett kenni, hogy miatta kapta fennállása során a legkevesebb szavazatot az RMDSZ.

Az egyik banknak mind az öt kirakatablakába kiragasztották a jó hírt: megjött a nyugdíj! Furcsának tűnt, mivel lett volna hátra még jó pár nap, de ha csak ennyi bajunk van, hogy ez a bank ilyen túlbuzgó, ám legyen. Nem foglalkoztam a hirdetményükkel, én ugyanis másik banknak vagyok az ügyfele, nem is hagyom cserben őket, meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal.

Talán egyeseket meglepett Victor Ponta kormányfő, amikor együttműködési ajánlatot tett az RMDSZ-nek, sőt azt azután is fenntartotta, hogy kiderült: a balliberális USL-szövetség kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Hiszen az alsóházban az alkotmányozó többséghez hiányzó néhány mandátum megszerzése a román parlamenti kultúra ismeretében gyerekjáték, és a nem magyar kisebbségek18 fős frakciójának támogatása is biztos.

A bőség zavara állt elő a bukaresti parlamentben. Vagy a zavar bősége. Az történt ugyanis, hogy a vasárnapi választáson mandátumhoz jutott honatyák nem férnek be az ülésterembe.

Amikor a továbbra is széles körű támogatottságot élvező politikusaink szívében elcsitul a káröröm, amikor alábbhagy a sikeres sárdobálás eredményeinek diadalittas kikiáltása, amikor már mindenki lerágta, kiszívta a neki járó velős csontot, amikor a bársonyszék varázslatos süppedéséből kikászálódva a legtöbbjük ép ésszel felméri a képviselt közösség egyre kilátástalanabb helyzetét, talán majd akkor érdemi beszélgetések kezdődnek egyre...

Alanyi jogon háborgok az újabb ámítás, porhintés ellen. Vagy ne szépítgessem, mondjam nyugodtan aljas hazudozásnak?! Mindegy, az értelmezés nem az én dolgom, én csak kikérem magamnak, hogy újfent a tanártársadalom legyen a legnagyobb választási átverés célkeresztjében.

Stabilitás és kiszámíthatóság. E két kulcsszóval foglalták össze a gazdasági szereplők a választásokat megelőzően az új kormánnyal szemben támasztott elvárásaikat. Mert – miként nap mint nap a lakosság is a bőrén tapasztalhatja – ebből a kettőből van már egy ideje a legnagyobb hiány.

Eljött hát karácsony hava, a maga puha, fehér havával, plázabeli giccsmikulásokkal, utcai égőfüzérekkel, vásárlási lázzal és egyáltalán mindennel, ami hozzá tartozik, de se Földbe csapódni készülő kisbolygónak, sem világpusztító járványnak egyelőre híre-hamva sincs, és mintha az apokalipszis körüli médiafelhajtás is kicsit alábbhagyott volna.

A hétvégi parlamenti választások szinte végleges eredményeinek, a politikai konstelláció tükrében úgy fest, a bulvártévés Dan Diaconescu ultrapopulista pártján kívül gyakorlatilag egyetlen, a törvényhozásban mandátumhoz jutott alakulat sem érezheti győztesnek magát.

Az általános választójog bevezetésének egyenes következménye, hogy szinte minden voksolás alkalmával találkozhatunk mulatságos epizódokkal, ami arra vezethető vissza, hogy bár jogokat mindenki kapott, sokan – finoman szólva – nincsenek tökéletesen tisztában azzal, hogy ez tulajdonképp mit is jelent.

E sorok írásakor még csak becslések álltak rendelkezésre arról, milyen eredményt hoztak a tegnapi parlamenti választások. Az előrejelzések és az exit pollok szerint a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) győzelme várható, és bár a klasszikus aranyköpés szerint nem az exit pollokat, hanem a választást kell megnyerni, valószínű, hogy nem a balliberális győzelem ténye, csupán annak mértéke kérdéses.

Mint az élet annyi más területén, ideje volna már végre fel- és megállapítani a fecskeküszöböt is. Mert azt mindenki tudja, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de arról soha senki nem beszél, hogy valójában mennyi a minimum, aminek láttán-hallatán már kezdődhet a reménykedés.

[VEZÉRCIKK] Aligha vitatható, hogy a vasárnapi parlamenti választás több szempontból is kiemelt fontossággal bír a romániai magyar közösség számára.

A politikában manapság olyan ritka az őszinteség, mint a fehér holló. Sőt már olyan politikusból is egyre kevesebb van, aki legalább őszintének akar látszani. Éppen ezért számít különleges eseménynek, ha valaki legalább megpróbálja az őszinteség látszatát kelteni.

Legalább annyira meglepő a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az RMDSZ melletti voksolásra buzdító közleménye, mint amennyire meglepő a Magyar Polgári Pártnak és volt elnökének, Szász Jenőnek az utóbbi hetekben-napokban megfogalmazott, a szövetséget egyértelműen támogató álláspontja.