2012. december 07., 07:392012. december 07., 07:39
Mint az a román honatyajelölt, aki plakátján a következő jelmondattal próbálja megszerezni a polgárok voksait: „Kevesebbet lopok, mint ők!” Ahogy az lenni szokott, a hangzatos jelszóval kampányoló jelölt nem a régi establishment tagja, hanem a Román Ökopárt jelöltje, de ez semmit sem von le a gesztus értékéből. Az illető, Gabriel Rădună elmondta: ő legalább őszintén kampányol, a jelszóval pedig a politikai osztálynak kívánt egy szimbolikus sallert lekeverni.
Azt kell mondanom, hogy a kampány telitalálat, hiszen frappáns választ ad a közvélemény politikummal kapcsolatos véleményére, illetve a politikai osztállyal szembeni elvárásaira. A közvélekedés szerint ugyanis Romániában politikusnak lenni egyet jelent azzal, hogy valaki szinte korlátlan mértékben lophat, és egy köztörvényesek őrzésére szolgált, átlagos börtön, illetve a parlament között csupán annyi a különbség, hogy utóbbiban az egyenruha öltönyből és nyakkendőből áll, és szabad a kijárás.
E vélekedés eloszlatására ráadásul a korrupcióellenes ügyészek közelmúltbeli leleplezései sem igazán alkalmasak. Ebben a közegben pedig üdítő és kivételes jelenségnek számít, ha valaki nem a közélet megtisztítása és a korrupció elleni rendíthetetlen küzdelem agyonkoptatott jelszavával kampányol, hanem azzal, hogy ő legalább hagy is valamit a közpénzekből. Szép lenne, ha a zöldpárti politikus példája nyomán más téren is elindulna az őszinteségi kampány.
Például egy vendéglős azzal próbálhatná lefőzni versenytársait, hogy már a kirakaton jelzi: itt csak feleannyi kéthetes maradékot és szóját kevernek a fasírtba, mint máshol. Vagy bármely nagy multicég azzal hirdethetné termékeit, hogy a lapostévé/okostelefon/edzőcipő/farmernadrág elkészítése során egyharmaddal kevesebb délkelet-ázsiai gyerekmunkást zsákmányoltak ki éhbérért, mint a gonosz, vadkapitalista konkurencia. Igaz, a dolognak még van egy szépséghibája.
Egy dolgot ugyanis még nem értek. Hogy van az, hogy a választók hozzáállását leképező közvélemény-kutatások szerint a bűncselekmények terén önmérsékletet ígérő jelölt, illetve pártja még csak nem is mérhető, a többiek, a régi gárda képviselői viszont biztos bejutónak számítanak?
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.