• Vélemény

Hidegzuhanyként érte a hazai pedagógustársadalmat, hogy a személyes jelenlétű tanítás helyét virtuális osztálytermek vették át a járványügyi intézkedések miatt. Többnyire jól érzékelhető tanácstalanság, bizonytalanság és szkepszis övezi a rendeletet, miszerint az otthon ülő gyerekeket egyelőre meghatározatlan ide

Most a gyerek iskolai igazolásai helyett magamnak írhatom az igazolásokat, ha le akarok menni a boltba – egyesek ezzel a poénnal próbálták a közösségi hálón elütni az élét annak, hogy a héten Romániában is szigorodott a kijárási tilalom.

Két hét telt el azóta, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, miszerint világjárvány szintjére lépett a koronavírus-fertőzés.

Amikor az, ami eddig körülvett bennünket, drasztikusan megváltozni látszik, amikor beláthatatlan ideig tervezhetetlenné válik a jövőnk, akkor úgy tűnik: elérkezett az idő, hogy elgondolkodjunk, mitől kellene megóvnunk a lelkünket.

Miközben a koronavírus-járvány kapcsán az elsődleges feladat a kór terjedésének visszaszorítása, az emberéletek védelme, a pandémia következményei nem csupán az egészségügy, illetve a mindannapi kényelmetlenségek szintjén tapsztalhatóak, de a gazdaság terén is súlyos hatásokkal jár.

Nagyjából másfél percbe telt, míg összeszámoltam: igen, a Föld valamennyi, emberek által lakott kontinense képviselteti magát az otthonomban. Pedig egyáltalán nem vagyok világutazó típus, ahogy mániákus gyűjtögető sem. 

Érdemes még legalább egyszer a szélesebb közönség okulására felidézni, milyen ócska trükközéssel tette ismét teljes jogú miniszterelnökké Klaus Johannis államfő és a PNL Ludovic Orban pártelnököt akkor, amikor Romániában is kezdett súlyossá válni a járványhelyzet.

Minden jel szerint messze még a koronavírus-járvány vége, a gazdasági és egyéb következményekről jósolni is felesleges. De az már most nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szervezetek intézményes keretei közötti, erősen szabályozott együttműködés gyakorlatilag csődöt mondott.

Olyan időket élünk, amikor jobbára mindenkinek inkább kérdései, semmint válaszai vannak a megváltozott körülmények miatt és a hogyan továbbot illetően: a magánéletben, a módosuló hétköznapokban, szakmai, munkahelyi vonalon is soha nem tapasztalt átalakulásokat élünk meg. 

Mintegy órája hallgattuk már a százados elméleti kiképzését a kézigránátok szerkezetéről, használatáról, általános tudnivalókról, körülbelül egy hónapja berukkolt csendőrbakák. Egy egész század. 

Igazuk van azoknak, akik a koronavírus okozta járványt a 21. század első nagy globális megpróbáltatásának tartják. Amelynek megfékezésére és orvoslására nem csupán néhány ország összefogás szükség. Nagy szavak nélkül ezúttal maga az emberiség vizsgázik.

Persze az ijedtség természetesnek és normálisnak nevezhető, a tömegpszichózis, a csordaszellem hatása pedig szintén nem elhanyagolható tényező az olyan, rendkívüli helyzetekben, mint a világban jelenleg tomboló koronavírus-járvány.

Miközben világjárványtól retteg Európa, az egyre gyorsabban erősödő pánik sodrában mind inkább világossá válik, hogy országunk egészségügyi rendszere koránt sincs felkészülve arra, miként készüljön fel arra, kezelje operatívan, ha valóban tömegessé válnak a megbetegedések.

Törökország nem hivatalosan hadat üzent Európának, a kontinens elleni támadás pedig nem hagyományos fegyverekkel, de nagy intenzitással zajlik.

Bár a következetesség elvileg szép erény, azért talán érthető, ha nem örülünk túlzottan annak, hogy a román ügyészségek a jelek szerint egy dologban jóformán maradéktalanul következetesek: a magyarellenes atrocitások, a közösségünk elleni uszítás elmismásolásában.

Szlovákiában a kormányváltó hangulat kisöpörte a pozsonyi parlamentből a magyarnak tűnő pártot is, ami egy idáig ismeretlen helyzetet teremtett a közel félmilliós felvidéki magyar közösség számára.

Kiváló példát szolgáltatott Sorina Pintea arra, miként lehet politikusként a lehető leghatásosabban szemet forgatni, felmutatni a képmutatás magasiskoláját.

A gyergyóditrói vendégmunkások kapcsán kirobbant, és országossá dagadt cirkusz szemlátomást nyugovóra tért. A helyi pékség állítólag kiegyezett a falu lakosságával; most már nemcsak a kenyérsütöde hoz be újabb és újabb munkásokat Sri Lankából és Nepálból.