Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A kocahorgász, a miniszterelnök meg az akadémikus

2020. április 21., 08:222020. április 21., 08:22

Számos közszereplő megnyilvánulása, megnyilatkozása keltette fel a figyelmünket az elmúlt napokban. Mivel vitathatatlanul történelmi időket élünk, roppant tanulságos, hogy felelős tisztséget betöltő politikusok, közméltóságok, tudósok miként reagálnak a válsághelyzetre, milyen válaszokat adnak az embert és emberiséget próbáló krízisre, milyen példát mutatnak a társadalom számára.

Itt van mindjárt a hozzánk, magyarokhoz legközelebb álló történet, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es elnökének horgászkalandja. A közéleti-politikai választottjai vezetői tevékenységét, megnyilatkozásait követő erdélyi magyar tavaly még nem tudta eldönteni, sírjon, avagy nevessen Pásztor Sándor afrikai vadászportyái, annak meglehetősen borsos költségei olvastán. Az elejtett hókafejű antilop mellett pózoló tanácselnök látványa különösen azért váltott ki felháborodást sokakban, mivel a szafari egybeesett a – nem mellékesen a megyei önkormányzat tulajdonában lévő – nagyváradi repülőtér válságával.

Ezúttal az új típusú koronavírus okozta járvány és az ebből fakadó válság közepette hallatott magáról ismét az egzotikus kirándulásokat, kalandokat különösen kedvelő Pásztor, aki nem állta meg, hogy a kijárási tilalom kellős közepén hódoljon horgászszenvedélyének, ráadásul más, magas beosztású közhivatalnokok, üzletemberek társaságában.

Nem érdemes hosszúra nyújtani a tanulságok levonását, egyet kell értenünk a bihari tanácselnökkel, miszerint viselkedése méltatlanná tette tisztsége betöltésére. A törvények iránti hozzáállás tekintetében nemigen van különbség az ő kihágása és ama polgároké között, akik a katonai rendeletek és kijárási tilalom közepette bulit csapnak az utca közepén. Persze biztosak vagyunk abban, hogy Pásztornak esze ágában sincs megválni pozíciójától, a rendőrségtől kapott bírságnál is nagyobb büntetés (és szégyen) azonban az RMDSZ-es politikus számára, hogy alakulata ádáz riválisa, az EMNP még arra sem méltatja, hogy a lemondását kérje…

Akár puszta politikusi mellébeszélésnek nevezhetnénk az apja révén magyar származású, viszont teljes szívvel-lélekkel román miniszterelnök, Ludovic Orban minapi nyilatkozatát. Gesztusa azonban mindennél árulkodóbb. Ortodox húsvét előtt az egyik bukaresti hírtelevízió riportere – a belügyminisztérium és a görögkeleti egyház között köttetett különmegállapodás apropóján – arról kérdezte a kormányfőt, kérte-e ortodox egyházközségétől, hogy vigyék neki házhoz az ünnepi lángot a feltámadás estéjén. A tömör válasz: nem. Riporteri akadékoskodás: miért? Újabb válasz: mert nem volt még ideje rá, reggeltől estig dolgozik.

Mármost nem feltétlenül akarjuk mi megkérdőjelezni az ország miniszterelnökének munkabírását, -programját. Azt viszont tudjuk – maga vallotta be évekkel ezelőtt egy interjúban –, hogy Románia fungáló miniszterelnökét unitáriusnak keresztelték, 14 évesen konfirmált, magyarul. Mármost ugyan miért nem lehet ezt „beismerni”, tisztázni ország-világ előtt. Miért tartja fontosnak elhallgatni a vallási hovatartozását bárki a 21. század Romániájában? Vagy fordítva: miért nem büszke rá, hogy egy kisebbségi egyházhoz tartozik, akárcsak egykori pártfőnöke, az ország jelenlegi első embere?

És akkor elérkeztünk a harmadik közszereplőhöz, aki az előző kettőtől eltérően nem politikus ugyan, számos korábbi megnyilatkozása, közös történelmünkkel kapcsolatban alkotott szemlélete alapján markáns politikai aktornak számít. Ioan-Aurel Popról, a kolozsvári BBTE volt rektoráról, a Román Akadémia jelenlegi elnökéről van szó, aki védőbeszédnek szánt, gyújtó hangú írást tett közzé a tudós testület honlapján időskorú sorstársai védelmében.

A terjedelmes, az ókortól a napóleoni időkön át napjaink járványhelyzetét átölelő esszé lényege tömören: mélységesen sértő, megalázó és igazságtalan, hogy a pandémia idején a 65 évesnél idősebbeket karanténra kötelezik, és csak naponta két óra erejéig hagyhatják el otthonukat. „Karámba terelni, pórázon való kijárási időszakot szabni, teljesen elválasztani az öregeket attól a világtól, amit ők is teremtettek, abszurd” – hangoztatja okfejtésében az egyébként 66. életévét taposó tudós fő. Aki egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a járványügyi szakértők, virológusok figyelmeztetéseit, no és persze a világszerte tapasztalható szomorú valóságot, miszerint az idősek fokozottan kitettek a fertőzés-, valamint a halálveszélynek. „Elmennek az öregek úgy is, ez a természet rendje” – szól a főakadémikus szentenciája. Ami ennyi „felelős” magatartás után már igazán nem igényel kommentárt.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.