Pataky István
2020. március 30., 09:172020. március 30., 09:17
Amíg Raed Arafat a katasztrófavédelem megszervezése mellett kommunikált is, megnyugtatónak tűntek a hatósági intézkedések. Most, hogy az elnök, a kormányfő, a pénzügyminiszter, a belügyi tárca vezetője áll sorban a mikrofon mögött, már csak az orvosi vélemények maradtak hitelesek.
Egymást korrigáló, olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat hallunk a néhány héttel ezelőtt még kizárólag az előre hozott választásokkal foglalkozó Johannistól, Orbantól, a miniszterelnöki pozíció lehetőségétől nemrég pánikrohamot kapó Cîţutól. Marcel Vela belügyminiszternek a szigorítások bejelentése jutott, ami nem hálás feladat. Talán ezt a róla kialakult barátságtalan imázst próbálta javítani a tárcavezető a himnusz hétvégi adagolásával. Részben máris sikerült az arculatváltás. Vela pillanatok alatt a gúny tárgya lett. Románok ezrei csináltak viccet a közösségi hálón a kötelező utcai rendőrzenéből. Az igazi bohózathoz már csak az hiányzik, hogy néhány magyar nemzettársunknak válaszként a székely himnusz bömböltetése jusson eszébe.
A rendőrautók hangszórója nem fogja elnyomni azt a csatazajt, amely az elkövetkező hetekben a kórházak jellemzője lesz. Az orvosok, nővérek harca még csak most kezdődik. Eddig közel kétszáz egészségügyi alkalmazottnál mutatták ki a koronavírussal való fertőzöttséget. Lesz-e elegendő orvos, védőfelszerelés, lélegeztetőgép, kórházi kapacitás? Hogyan reagálunk majd olyan helyzetekre, amikor a súlyos beteg hozzátartózónknak, ismerősünknek csak az otthoni szenvedést tudják ajánlani a gyógyítók? Belegondolni is rossz, milyen képet kapunk majd az ellátórendszer túlterheltsége miatti tragédiákról a hisztériára hangolt hírtelevíziókban. A koronavírus-járvány egyik legnehezebben kezelhető tünete ugyanis továbbra is az a félelem, amelyet a korlátlanul ránk zúduló információözön okoz.
Túl vagyunk bezártságunk első hetén. Már unjuk picit a „maradj otthon” kampányt, a mániákusan ismételt kézmosást. Még jópofizósan elvagyunk a családban, tanuljuk a digitális világ lehetőségeit. De egyre többször kezdünk magunkban vagy hangosan tűnődni azon, hogy meddig tart ez az egész? Lassan mindent tudunk az ismeretlen vírusról. Elvitatkozgatunk a gazdasági következményekről, azon, hogy mi is vár az országra, a világra a járvány után. Mindenre van válasz, szakértői vélemény, saccolás, jóslás. Egy dologról viszont senki nem kíván nyíltan beszélni: a bezártság, az otthonmaradás határairól. Meddig bírják emberek milliói ezt az állapotot? A racionális gondolkodást, azaz a járvány legyőzéséhez elengedhetetlenül szükséges elkülönülés betartását mikor és kinél írhatják felül más szempontok?
A járványkutatók, orvosok, rendfenntartók mellett a pszichológusok idejét is éljük. Mert a feszültség és a félelem rossz tanácsadó. Elhibázott döntésekre késztethet bárkit. Láthatjuk Marcel Vela esetét. Egy jó pszichológus most tán még meggyőzhetné a belügyminisztert a rendőrautós, himnuszos játék leállításáról.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!