A számos elemében hajmeresztő sztori dióhéjban a következő. A múlt héten, nagycsütörtökön a közösségi médiában posztolt fényképfelvételek alapján értesült arról a hazai nyilvánosság, hogy Kolozsvár repülőterén több száz ember gyúródik egymás hegyén-hátán, és várja, hogy felszállhasson a Németországba tartó tizenhárom repülőgép valamelyikére. És kiderült, hogy hasonló a helyzet a nagyszebeni, bukaresti, jászvásári légikikötőben is, azzal a különbséggel, hogy ezeken nem álltak olyan szorosan egymás mellett az utasok; legalábbis nem tudunk róla.

A kolozsvári reptéren tapasztalt látvány méltán volt megdöbbentő az arról tudósító sajtósok, valamint a közvélemény számára. Adva van ugyanis a romániai járványügyi helyzetben foganatosított szükségállapot és kijárási tilalom, amelynek keretében mindenki, aki él és mozog, kizárólag indokolt esetben hagyhatja el otthonát. Amikor a hazai hatóságok nem győzik hajtogatni a fertőzés elkerülését elősegítő társadalmi távolságtartás létfontosságát.

Nos, olyan körülmények között, amikor a bukaresti hatóságok már hetekkel korábban felfüggesztettek valamennyi, az ún. vörös zónához tartozó országokból – beleértve Németországot – érkező vagy oda tartó repülőjáratot, ezúttal több ezren kerekedtek fel külföldi vendégmunkára, buszra, autóba szálltak, és elözönlötték a hazai reptereket. Ráadásul sokan érkeztek a „Románia Lombardiájaként, Vuhanjaként” emlegetett Suceava megyéből is, ahol a fertőzőgóc miatt a hatóságok karantént rendeltek el a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében. Alulírottnak sikerült szóba állnia olyan vendégmunkással, aki a hazai vörös zónának számító megye egyik városából vállalt spárgaszedést Némethonban.

Máris akadnak, akik a spárgahadműveletként emlegetett munkaerőexport mögött Klaus Johannis és Angela Merkel között létrejött paktumot, a hazai titkosszolgálatok, rendvédelmi szervek bevonásával végrehajtott akciót sejtenek. Tény, hogy az egy hónapja az ország minden pontján, településén cirkáló rendőrség és a hadsereg asszisztenciája nélkül a spárga- és eperszedők ezreit szállító járművek nem tehettek volna meg éjnek évadján több száz kilométert.

Az egész történetnek ugyanakkor a járvány­ügyi vetülete a legmegdöbbentőbb. Ugyan miként hiheti bárki is, hogy a személygépkocsikban, autóbuszokban, repülőgépekben összezsúfolódott emberek között nem akad néhány fertőzött, aki másoknak is átadja a vírust, majd tömegesen behurcolják Németországba?

Valahol érthető, hogy ha már munkát – ráadásul nyugat-európai színvonalon megfizetettet – nem képes biztosítani polgárai számára a román állam, legalább nem gördít akadályt külföldi munkavállalásuk elé. E téren aggályos viszont, hogy éppen a román állam küldi ezeket az embereket olyan körülmények közé, ahol ugyancsak könnyen megfertőződhetnek. Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés a járvány okozta gazdasági válság miatt munkanélkülivé vált, kényszerszabadságra küldött százezrekben, hogy velük mi lesz, ők vajon miért nem juthatnak megélhetéshez a rendkívüli állapot idején. Főleg olyan körülmények között, hogy úgy fest: a bukaresti és a berlini hatóságok paktumja felülírta az egészségvédelmi szempontokat, és a gazdasági érdekeket helyezte előtérbe. Vagyis: a német spárgatermesztők lobbija erősebbnek bizonyult annál az imperatívusznak hitt igénynél is, hogy a járványt minden áron, korlátozásokkal, óvintézkedésekkel is fel kell tartóztatni.

A spárgaszedők „adásvétele” kapcsán sokakban, román kormánypárti politikusokban is felmerül, hogy vajon miért tartja fontosnak Románia ismét gyarmatként viselkedni. Miért nem igyekszik többnek lenni Nyugat-Európát olcsó munkaerővel ellátó országnál? Másoknak pedig az nem fér a fejébe, hogy miként szorul rá a német állam ennyire a román vendégmunkásokra, és mi okból nem képes leszüreteltetni a spárga- és eperültetvényeket az elmúlt években befogadott közel-keleti és ázsiai migránsok százezreivel.

Félő ugyanakkor, hogy a mostani ügylet legnagyobb tanulsága az lesz az itthon maradt polgárok számára, hogy a járványügyi helyzet súlyosságáról hajtogatott hatósági-állami retorika amolyan gyerekijesztgetés, a sürgősségi állapot idején foganatosított korlátozások pedig gumiszabályok csupán, amiket tetszés szerint áthághatunk. Márpedig ha éppen most, az ortodox húsvét közeledtével, a koronavírus-járvány beharangozott tetőzése előtt lazul a fegyelem, az a legsötétebb forgatókönyvet vetítené előre a pandémia romániai alakulása szempontjából.