2010. június 07., 10:412010. június 07., 10:41
Az ország helyzetének súlyosságához persze már eddig sem fért kétség, hiszen az a tény, hogy az eddig a valós gazdasági helyzet elsumákolásában jeleskedő PDL kénytelen volt beismerni: a tervezett jelentős bér- és nyugdíjlefaragások nélkül egyszerűen csődben megy a gazdaság, már önmagában elég riasztó. Nem kevésbé riasztó ugyanakkor az sem, hogy a párton belül ennek ellenére sem alakult ki egységes álláspont a bevezetendő intézkedésekről, és a belső „lázadás” immár olyan méreteket öltött, hogy félő: a PDL-s honatyák inkább a bizalmatlansági indítványt benyújtó ellenzék mellé állnak, de legalábbis tartózkodnak majd a szavazáson, semhogy felvállalják a létfontosságú gazdasági intézkedéseket. Az RMDSZ-t is magába foglaló kormány bukása magyar szempontból még súlyosabb következményekkel járhat, mint a PDL esetleg kormánypénzek nélkül maradó politikusai számára.
A PNL az oktatási törvény alsóházi vitája során valóságos magyarellenes ámokfutást hajtott végre, és semmi okunk azt hinni, hogy esetleg kormányra kerülve a gazdaság helyzetéről elterelendő a figyelmet nem folytatná, amit elkezdett. A PSD máris megmutatta, mi várható tőle – Victor Ponta pártelnök korábbi, „Székelyföldtagadó”, nacionalista kijelentéseit követően most Titus Corlăţean alelnök kelt ki a magyar állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozást rögzítő jogszabály ellen. Persze a PDL példája is mutatja, hogy egy román párt nacionalizmusa egyenes arányban csökken azzal, milyen mértékben van szüksége kormányon az RMDSZ támogatására. Csakhogy a mostani helyzet kialakulásáért kormánytényezőként az RMDSZ is felelős – még ha nem is akkora mértékben, mint a PDL. Márpedig ez alaposan amortizálta a szalonképességét, ezáltal pedig esélyeit egy új koalícióban való esetleges részvételre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok