Rajzfóbia

Persze első olvasatra szokatlannak hathat, hogy ebben a témában valaki gyerekek véleményére kíváncsi, de hát olyan történelmi eseményről lévén szó, amely különösen meghatározó a Partiumban és Erdélyben élő magyarok számára, talán mégsem annyira meghökkentő. Legalábbis nem annyira, mint az, hogy még mindig vannak olyanok a románok körében, akik elcsodálkoznak azon, hogy nem vagyunk hajlandóak maradéktalanul jól érezni magunkat másodrendű állampolgárként, és csípőből leirredentáznak, ha saját történelmünk dicső vagy gyászos eseményeiről kívánunk megemlékezni.

Ami akár vissza is üthet, a kevésbé művelt olvasók ugyanis a kifejezést úgy is érthetik, hogy a magyarok körében az átlagosnál is elterjedtebb valami súlyos fogászati probléma. Azzal ugyanis igen kevesen vannak tisztában, hogy az irredenta olasz eredetű szó, amely meg nem váltottat jelent, és az „Italia irredenta” az első világháború előtt azon területeket – nevezetesen Dél-Tirolt – jelölte az olasz hivatalos propaganda szerint, amelyeket föltétlenül meg kívántak szerezni Ausztriától, annak ellenére, hogy sikeres bekebelezésük óta még ma is masszívan német többségűek.

Mármost lehet néhány rajz alapján magyar gyerekek románellenes keresztes hadjáratát vizionálni, de hát ezzel a riogatók egyrészt önmagukat teszik nevetségessé, másrészt kóros mértékű frusztrációjukról is tanúbizonyságot tesznek, ha komolyan képesek attól rettegni, hogy ha a negyedikes Bécike lerajzolja Nagy-Magyarországot, holnaptól már állítják is fel a sorompókat a Törcsvári-szorosban. Persze a másik oldalon is kóros, ha valaki azzal kel és fekszik, hogy „Mindent vissza!”, de ugyanúgy kóros az a szélsőséges vélemény is, hogy Trianonnal nem szabad foglalkozni, mert az múltba nézés. Ha ugyanis valaki olyannyira fantaszta, hogy abban a hitben ringatja magát, hogy a történelmi traumákat a szőnyeg alá kell söpörni valami soha meg nem valósuló, csak az ideák világában létező multikulti hippivilág eljövetele érdekében, akkor az előbb-utóbb orra fog bukni a púposodó szőnyegben. A rajzfóbiásoknak meg üzenem, hogy ha az ember tudja, hogy egy tárlaton olyasmit állítanak ki, ami idegesíti, akkor nem kötelező megnézni.