2010. június 11., 11:272010. június 11., 11:27
Most eszünk ágában sincs demagóg filippikákban a FIFA politikája ellen ágálni – hiszen az, hogy csupán az elmúlt évben, a gazdasági válság teljében közel 200 millió dolláros nyereségre tett szert, már elismerésre méltó. Mindez azt mutatja, hogy a labdarúgás jó üzlet, márpedig ha adott a fizetőképes kereslet, dőreség lenne nem kihasználni a benne rejlő üzleti lehetőségeket. Más kérdés, hogy a FIFA Sepp Blatter irányítása alatt vitatható döntéseket is hozott – ilyen volt a híres „vetésforgó”-gyakorlat, amelynek értelmében minden alkalommal más kontinens rendezte volna a világbajnokságot, és amelynek eredményeként pénteken délután Dél-Afrikában hangozhat fel a soron következő torna kezdő sípszója.
Ebben az esetben ugyanis már nem egészen egyértelmű a határvonal a futball fejlődő „harmadik világának” a nemzetközi vérkeringésbe való beemelése és a parttalan profitéhség között. Míg ugyanis vitathatatlan, hogy az olyan, a labdarúgás területén feltörekvő régiók, mint Afrika több százmilliós piacot jelent a világfutballhoz kötődő üzleti körök – sportszer-, üdítő és alkoholgyártók – számára, addig az is igaz, hogy növekvő szurkolószám ide, egyre színvonalasabb ghánai, elefántcsontparti vagy kameruni foci oda, a fekete kontinens egyszerűen nem érett meg arra, hogy problémák nélkül meg tudjon rendezni egy olyan szintű tornát, mint a világbajnokság.
Így van ezzel a fekete kontines amúgy legfejlettebb állama, Dél-Afrika is, amelynek nagyvárosai hiába idézik Nyugat-Európa vagy Észak-Amerika metropolisait, a növekvő szegénység és a súlyos közbiztonsági problémák miatt már az előkészületek során is gondot okoztak, és a lebonyolítást is veszélyeztetik. Belátta ezt a FIFA is, amely már el is törölte a vetésforgót – ám Dél-Afrikától már nem vehette el a vb-t. Most egy világ reménykedik, hogy a torna nem a kirabolt újságírók és játékosok, hanem a látványos és színvonalas meccsek miatt válik emlékezetessé. És hogy – bár támogatásukra szükség van – továbbra is a futball ünnepe marad, nem pedig a FIFA-t pénzelő multiké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok