2010. június 04., 11:272010. június 04., 11:27
Nem egy, Vietnamban harcoló amerikai katona hazatérve öngyilkosságot követett el, vagy mások életét nyomorította meg. A törvényszerűség minden bizonnyal a nemzetek esetében is fennáll. Azok a népek, nemzetek képesek látványosan gyarapodni, fejlődni, amelyeknek sikerült feldolgozniuk saját múltjukat, amelyek el tudták temetni halottaikat, és velük együtt a történelem egy-egy felkavaró fejezetét is. A Kárpát-medence temetetlen halottját Trianonnak hívják. A magyarságnak kilencven év alatt sem sikerült levezetni azt a traumát, amelyet az ország területei kétharmadának az elcsatolása, a magyarság egyharmadának az elszakítása okozott. Máig sem tud mit kezdeni azzal, hogy a nagyhatalmak neki szabták ki a legsúlyosabb ítéletet az első világháború után; még annak az Ausztriának is juttattak területeiből, amellyel közösen kellett viselnie a felelősséget a háború kirobbantásáért.
Trianon igazságtalanságát az elcsatolt területek mai birtokosai is érzik. Az ő Trianon-traumájuk abban nyilvánul meg, hogy a kisebbségbe került magyarok jogköveteléseit nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik. Azt hiszik, bármilyen engedmény a területek elvesztéséhez vezet. A nemzetek számára azok az írók, filmrendezők, művészek adhatnak lélektani segítséget, akik képesek afféle gyógyító katarzist kiváltani műveikkel. Segíthetik azonban a gyógyulást a közélet szereplői, a politikusok is, ha kimondják, törvénybe foglalják, ami ott rejtezik az emberek szívében. Emlékezzünk csak, mekkora súlya volt 1990-ben Antall József kijelentésének, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Valami hasonlóra tett kísérletet az Országgyűlés most, amikor a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni évfordulót. Gyógyíthatnának a román, szlovák, ukrán, szerb államférfiak is, ha azon kezdenének gondolkodni, miképpen lehetne elérni, hogy a magyar közösségek jól érezzék magukat a szülőföldjükön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok