2010. június 04., 11:272010. június 04., 11:27
Nem egy, Vietnamban harcoló amerikai katona hazatérve öngyilkosságot követett el, vagy mások életét nyomorította meg. A törvényszerűség minden bizonnyal a nemzetek esetében is fennáll. Azok a népek, nemzetek képesek látványosan gyarapodni, fejlődni, amelyeknek sikerült feldolgozniuk saját múltjukat, amelyek el tudták temetni halottaikat, és velük együtt a történelem egy-egy felkavaró fejezetét is. A Kárpát-medence temetetlen halottját Trianonnak hívják. A magyarságnak kilencven év alatt sem sikerült levezetni azt a traumát, amelyet az ország területei kétharmadának az elcsatolása, a magyarság egyharmadának az elszakítása okozott. Máig sem tud mit kezdeni azzal, hogy a nagyhatalmak neki szabták ki a legsúlyosabb ítéletet az első világháború után; még annak az Ausztriának is juttattak területeiből, amellyel közösen kellett viselnie a felelősséget a háború kirobbantásáért.
Trianon igazságtalanságát az elcsatolt területek mai birtokosai is érzik. Az ő Trianon-traumájuk abban nyilvánul meg, hogy a kisebbségbe került magyarok jogköveteléseit nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik. Azt hiszik, bármilyen engedmény a területek elvesztéséhez vezet. A nemzetek számára azok az írók, filmrendezők, művészek adhatnak lélektani segítséget, akik képesek afféle gyógyító katarzist kiváltani műveikkel. Segíthetik azonban a gyógyulást a közélet szereplői, a politikusok is, ha kimondják, törvénybe foglalják, ami ott rejtezik az emberek szívében. Emlékezzünk csak, mekkora súlya volt 1990-ben Antall József kijelentésének, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Valami hasonlóra tett kísérletet az Országgyűlés most, amikor a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni évfordulót. Gyógyíthatnának a román, szlovák, ukrán, szerb államférfiak is, ha azon kezdenének gondolkodni, miképpen lehetne elérni, hogy a magyar közösségek jól érezzék magukat a szülőföldjükön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok