2010. június 09., 10:562010. június 09., 10:56
Ez a lépés tegnap megtörtént, amikor Orbán Viktor miniszterelnök ismertette 29 pontos gazdasági akciótervét az Országgyűlésben. Persze tudjuk, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Sokatmondó azonban, hogy a kormányfő beszéde közben a forint erősödésnek indult, jelezve: a beharangozott intézkedéseket bizalommal fogadták a befektetők, akik máris túltették magukat a Fidesz néhány vezető politikusának a napokban tett, a magyar gazdaság „elgörögösödéséről” szóló nyilatkozatai fölött. Jó jel az is, hogy budapesti és londoni elemzők egybehangzóan pozitívnak nevezték az Orbán-programot, külön kiemelve például az adórendszer átláthatóságát szolgáló vagy a magyarországi vállalkozások versenyképességét erősítő pontokat.
Ehhez képest a román demokrata-liberálisok és az RMDSZ alkotta kormánynak a beiktatása óta eltelt fél év sem volt elegendő a román gazdaság motorjait beindító lépésekre, sőt a költségvetési kiadások visszaszorítása érdekében elengedhetetlen, Traian Băsescu államfő által már május elején beharangozott megszorításokat sem volt képes gyakorlatba ültetni. A bukaresti egy helyben topogásra még az sem mentség, hogy kétharmados többsége révén az Orbán-kormány gyakorlatilag korlátlan lehetőséget kapott az országlásra, hiszen a Boc-kabinet is viszonylag kényelmes parlamenti többséget tudhat maga mögött.
A bökkenő csak az, hogy a bukaresti kormány tagjainak elképzelésük sincs arról, miként húzzák ki a kátyúból az országot, ráadásul tetézi a bajt, hogy a PDL vezető politikusai az elmúlt hetekben ott hátráltak ki pártelnök-kormányfőjük népszerűtlen intézkedései mögül, ahol csak tudtak. Ha igaz a hír, hogy a két kormány ősszel folytatni készül az együttes ülések hagyományát, kölcsön lehetne kérni a magyar akciótervet. Csak ne legyen túl késő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok