2010. június 10., 11:252010. június 10., 11:25
Ha én volnék a polgármester szakácsnője, biztosan körforgalom alakú tortát sütnék neki a születésnapjára. Egyszerűen imádja őket, na. Hát ebben bizony különbözünk. Igaz, akárhány sofőrrel beszéltem a dologról, mind örült a sok-sok kicsi körforgalomnak, amik olyan aranyosan szaporodnak mostanában. Az egyik taxis tudományos alapokra is helyezte érvelését a múltkor.
Hogyaszongya ugyanis, felmérések igazolják (tudjuk, brit tudósok meg ilyesmi), hogy egy autóvezető akkor tapos a gázba, ha a jelzőlámpa sárgát mutat. Hogy még érjen át, nyilván. No, a tudósok szerint ellenben ha ugyanaz a sofőr körforgalom felé közelít „ösztönösen” lelassít, így statisztikailag sokkal biztonságosabb egy körforgalom, mint egy jelzőlámpás kereszteződés…. Hát nagyon örülök. Ugyanis ha egy forgalmas kereszteződésbe körforgalmat építenek, a gyalogátkelő mezei zebrává silányodik, eltűnik a jelzőlámpa. Mint például épp a közelünkben, a hatsávos úton.
Hogy a dolog még szebb legyen, napokon belül két új sávot is építenek a kör mellé, hogy azok, akik tovább szeretnének haladni egyenesen, nem pedig befordulni valamerre, zavartalanul megtehessék. És még kisebb eséllyel lassítsanak le, ergo még nagyobb eséllyel üssenek el engem, amint épp hátizsákkal a hátamon, fényképezőgéppel a nyakamban, nyári szandálban próbálom latba vetni a ritmusérzékemet és a túlélőösztönömet, összeszedem a bátorságomat, és lelépek az úttestre.
Tapasztalataim pedig épp a fenti „statisztika” ellenkezőjét mutatják. Lelépek a zebrára, miután meggyőződtem róla, hogy sehol semmi, két lépést teszek, és már majdnem mellettem van egy gépkocsi. Vagy futok, vagy hátraugrok. Ő pedig vagy elhajt ugyanazzal a sebességgel, vagy megáll, és a műszerfalra borulva röhög. Mindkettő megtörtént már velem. Jelzőlámpával és anélkül is.
Becsületszavamra megértem az autósokat, hogy idegeskednek, hogy nincs (mert tényleg nincs) parkolóhely sehol, hogy a szűk utcákon alig férnek… de ha én megyek neki oldalról egy autónak az összes kilómmal (épp csak a szél el nem fúj), nem hinném, hogy baja lesz. Azonban ha ez fordítva történik, jaj nekem. Akkor kire is kell jobban vigyázni?
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.