2010. június 10., 11:252010. június 10., 11:25
Ha én volnék a polgármester szakácsnője, biztosan körforgalom alakú tortát sütnék neki a születésnapjára. Egyszerűen imádja őket, na. Hát ebben bizony különbözünk. Igaz, akárhány sofőrrel beszéltem a dologról, mind örült a sok-sok kicsi körforgalomnak, amik olyan aranyosan szaporodnak mostanában. Az egyik taxis tudományos alapokra is helyezte érvelését a múltkor.
Hogyaszongya ugyanis, felmérések igazolják (tudjuk, brit tudósok meg ilyesmi), hogy egy autóvezető akkor tapos a gázba, ha a jelzőlámpa sárgát mutat. Hogy még érjen át, nyilván. No, a tudósok szerint ellenben ha ugyanaz a sofőr körforgalom felé közelít „ösztönösen” lelassít, így statisztikailag sokkal biztonságosabb egy körforgalom, mint egy jelzőlámpás kereszteződés…. Hát nagyon örülök. Ugyanis ha egy forgalmas kereszteződésbe körforgalmat építenek, a gyalogátkelő mezei zebrává silányodik, eltűnik a jelzőlámpa. Mint például épp a közelünkben, a hatsávos úton.
Hogy a dolog még szebb legyen, napokon belül két új sávot is építenek a kör mellé, hogy azok, akik tovább szeretnének haladni egyenesen, nem pedig befordulni valamerre, zavartalanul megtehessék. És még kisebb eséllyel lassítsanak le, ergo még nagyobb eséllyel üssenek el engem, amint épp hátizsákkal a hátamon, fényképezőgéppel a nyakamban, nyári szandálban próbálom latba vetni a ritmusérzékemet és a túlélőösztönömet, összeszedem a bátorságomat, és lelépek az úttestre.
Tapasztalataim pedig épp a fenti „statisztika” ellenkezőjét mutatják. Lelépek a zebrára, miután meggyőződtem róla, hogy sehol semmi, két lépést teszek, és már majdnem mellettem van egy gépkocsi. Vagy futok, vagy hátraugrok. Ő pedig vagy elhajt ugyanazzal a sebességgel, vagy megáll, és a műszerfalra borulva röhög. Mindkettő megtörtént már velem. Jelzőlámpával és anélkül is.
Becsületszavamra megértem az autósokat, hogy idegeskednek, hogy nincs (mert tényleg nincs) parkolóhely sehol, hogy a szűk utcákon alig férnek… de ha én megyek neki oldalról egy autónak az összes kilómmal (épp csak a szél el nem fúj), nem hinném, hogy baja lesz. Azonban ha ez fordítva történik, jaj nekem. Akkor kire is kell jobban vigyázni?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok