2010. június 02., 11:122010. június 02., 11:12
Például a 2008-as parlamenti választásokon a szavazatok több mint 30 százalékát begyűjtő demokrata-liberálisok „népszerűsége” most valószínűleg az akkori támogatás felét nem érné el, és minden bizonnyal a parlamenti küszöb alatt mérnék a kormányzó partnert, az RMDSZ-t is.
Ez a valószínűsíthető népszerűség-zuhanás a beharangozott bér- és nyugdíjcsökkentés ismeretében teljesen érthető: nincs az a kormánypárt a világon, amely politikai értelemben túlélne hasonló intézkedéseket, de egyáltalán „jól jönne ki” belőlük. Abban az esetben ráadásul végképp kilátástalan egy hatalmon lévő alakulat sorsa középtávon, ha az amúgy elkerülhetetlennek tűnő lépései nyomán az ellenzék, valamint az utóbbinak gondolkodás nélkül alájátszó média egy része valóságos apokalipszist vizionál. (Egyenesen groteszkbe illő például, ahogy a vezető bukaresti hírtévék versenyt futva fanyalognak afölött, hogy a közalkalmazottak sztrájkja nem bénította meg az ország működését). Holott nem feltétlenül kell PDL-ellenes vagy baloldali közalkalmazottnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha most nem sikerül lefaragni a költségvetési kiadásokat, jövőre a jelenleginél is rosszabb lesz a helyzet.
Az ellenzéki szociáldemokraták és liberálisok persze leginkább ennek és az utcai tiltakozások elharapózásának szurkolnak, igyekezve leplezni, hogy a világgazdasági válság hatásain és a PDL-n kívül bizony ők is vastagon kivették a részüket az országnak a csőd szélére juttatásából. Hiszen a demokrata-liberális D. A. Szövetség 2007-es felbomlása után éppen az a PSD tartotta életben a parlamentben a közkiadások csúcsra járatásában és a közalkalmazotti létszám felduzzasztásában élenjáró, a PNL és az RMDSZ alkotta Tăriceanu-kabinetet, amelynek 2009 januárja és szeptembere között – a PDL-vel nagykoalícióban – kisebb gondja is nagyobb volt az államreformnál. Ergo: Románia politikai téren sem igen válogathat az alternatívákban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok