2010. június 07., 10:402010. június 07., 10:40
A hosszú jármű első felét a családfő üli meg, hátsó részen lenge öltözetű asszonyság és megannyi utódja utazik, középen pedig a felbecsülhetetlen értékű nyersanyag. A vasátvevők környékén tömött sorok állnak ezekből a többnyire szilágysomlyói jelzésű járgányokból.
Míg várakoznak, hogy leadhassák a hasznos terhet, a fölösleget ledobálják. A földre rakott csomó alsó részére rongyos ruhadarabok és ágynemű kerül, köré bádogedényeket szórnak, a színes tortára pedig pár örökmozgó gyerek kerül cseresznyeként. Jól megélnek a kapott pénzből, az átvevő tulajdonosa pedig még jobban jár, és nem kérdezi, honnan van a szerzemény, csak csendben továbbadja a nagybani felvásárlónak. Azt azonban érdemes tudni, hogy ezeket a dirib-darab vasakat, amelyeket most hajók úsztatnak Keletre, majd ugyanazok a vitorlások hozzák vissza hozzánk személyautó és egyéb használati tárgy képében. Ma csak pár csenevész petákért elvesztegetett, ócska ágytálként tekintünk rá, de holnap már komoly pénzeket fizetünk érte, és eszcájgként visszük ajándékba egy kedves rokon esküvőjére. Vajon honnan gyűjtögetik össze ezeket az Unió harmadik világbeli polgárai?
Az ősi szokás szerint vándorlók nagyipari elektromágnesként ragadnak bele minden útjukba eső fémtárgyba. Egyik ismerősömtől hallottam a minap, hogy a kifinomult szakértelemmel dolgozó vasasok olyan baltát fejlesztettek ki, amellyel két oldalról meg tudják vágni a sínvasat, és egy-két csavarással el is törik azt. És ez csak az egyik fortélyuk a több száz közül, amelyre az ínség és a szükség váltakozva vitte rá őket. Hangyaszorgalommal bontják szét a régi gyártelepek vasbetonszerkezeteit, hogy hozzájussanak ahhoz a pár kilogrammnyi dróthoz, amely valaha a szocializmus megingathatatlan pilléreit fogta össze. A halálos balesetek sokasága és a hatósági fenyegetések sem tántorítják el az ócskavaskorszak hőseit, hogy naponta kimenjenek a csatatérre fémet gyűjteni. Nem számít nekik, hogy egy 19. századi magyar költő szobra vagy a vasorrú bába szaglószerve kerül a fogójukba, mindent begyűjtenek, leadnak. Ők az idő vasfogai, amelyek vasfegyelemmel követelik a magukét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok