2010. június 02., 11:102010. június 02., 11:10
Mostanra már túlságosan fáradtak vagyunk, fizikailag és agyilag is leköt a hétköznapi zsongás, nem érünk rá a jobb jövőért harcolni. Egy ideológia, egy elv nem elég erős ahhoz, hogy embertömegeket mozgósítson meg (A fentebb leírtakat szociológusok állapították meg). Ilyenek vagyunk mi mind, volt szocialista országok lakói. Zavaros, szétesett, határozatlanok a szakszervezeteink is, ha lehet, könnyebb utat választanak, a többiek meg félnek.
Ez is történelmi örökség, vagy talán egy mondat, mely visszaköszön a múltból: ha kimész oda, ki vagy rúgva! Marad tehát a magnak a magja, kik ellenállva minden kísértésnek, fenyegetésnek és hétköznapi tennivalónak, kimennek a térre, kamerák előtt skandálnak, énekelnek, lengetnek, vállalva, hogy otthon a szomszédok rajta röhögnek, mikor a tévébe látják.
A hétfői sztrájk, úgy néz ki, alátámasztja a szociológusok következtetéseit. Az egymillió ember munkabeszüntetéséből lett 400 ezer, a bojkottált érettséginek kutya baja. Természetesen ilyenkor örülnek a szülők, meg a diákok, mert az ő hangjuk is éles volt múlt héten, miszerint a helyzet nem miattuk alakult ki, ne őket büntessék a sztrájkkal. Persze, igazuk van, mégis hogy képzelik ezek a fránya tanárok, hogy őket használják fel arra, hogy hallassák a hangjukat. Mikor ők az intézmény éltetői, nélkülük nincs épület, tanítás, munka, fizetés. Hogy az ő nyaruk vesszen kárba azért, mert a tanárok nem kapnak annyi fizetést, mint eddig? Képzeljük csak el, mi lett volna, ha lekésik az első fesztivált, ahol jól megérdemelt pihenésüket töltötték volna.
A tanárok meg pislognak jobbra a sztrájkőrséget vállaló kollégáikra, összetartást keresve tekintetükben, aztán balra a diákokra, keresve azt a régi lelkes ifjúi lázadást, ahol az Egót ültették a hátsó padba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok