A mai háborús világban -- amikor az orosz–ukrán fegyveres konfliktust nemcsak a két érintett ország szenvedi meg, hanem elsősorban Európa az Oroszország ellen bevezetett drasztikus szankciók bumerángként visszatérő hatása miatt – nagy szerepe lenne az ország érdekeit szem előtt tartó kormányzásnak. Mint tudjuk, a bukaresti vezetők teljesítménye az elmúlt bő három évtizedben nem ettől maradt emlékezetes, így merő ábránd 2022-ben arra várni, hogy a román gazdaságpolitika lényegesen változni fog.

Ne legyünk azonban igazságtalanok, mert a Nicolae Ciucă vezette kabinet sikereként kell elkönyvelni, hogy a magyarországi rezsicsökkentéshez hasonló hatósági beavatkozás egyik formájaként sikerül féken tartani a földgáz- és elektromosáram-fogyasztás árát: az emberek többsége jelenleg a szabadpiaci árnál jóval kevesebbet fizet a szolgáltatóknak. Az egyetlen hatósági közbelépés azonban kevés a mai helyzetben.

Az állami beavatkozások nélküli szabadpiac mindenek fölöttiségét hirdető közgazdászoknak nincs igazuk, mert az Európai Unió tagországaiban távolról sincs egyforma mércével mért szabadpiac. Ha csak abból indulunk ki, hogy több nyugat-európai országban nagyságrenddel nagyobb a mezőgazdasági termelőknek nyújtott földalapú támogatás, és a gazdák a különböző mezőgazdasági pályázatokra jóval nagyobb összegeket igényelhetnek, mint kelet-európai társaik, akkor világos, hogy a romániai mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak teljesen más feltételek mellet kell talpon maradnia, mint a holland, a dán vagy a francia agrárágazatnak. Ha a román állam ezekbe a gazdasági folyamatokba nem akar beleavatkozni, akkor könnyen megeshet, hogy a ma tíz lejhez közelítő egy kilogramm kenyér ára pár hónapon belül megduplázódik, vagy még drágább lesz. Kérdés, hogy az alig emelkedő bérekből és nyugdíjakból élő romániai tömegek hogyan fogják elviselni az élelmiszerárak újabb robbanását?

Európa-szerte kongatják a vészharangot az előttünk álló súlyos áremelkedésekről. Amelyeknek az elszabadult üzemanyagárak mellett a fő oka az ukrán és az orosz gabonaexport bizonytalansága, illetve a világ egyik legnagyobb műtrágyaexportőrének, Oroszországnak a ,,leválasztása” az európai piacokról. A napraforgómag ára pár hét alatt megduplázódott, de folyamatosan emelkedik a búza, a kukorica és minden más élelmiszeripari nyersanyag piaci értéke. A megfizethetetlen takarmány­árak miatt csődközelbe került az állattenyésztés.

Az aggasztó jelenségekre egyre több európai ország reagál különböző intézkedésekkel. A magyar kormány betiltotta a gabona exportját, ami a belpiaci forgalom árának 20 százalékos csökkenéséhez vezetett. Ezzel szemben a román mezőgazdasági szaktárca dicsekszik, hogy búzából és napraforgóból jóval nagyobb a termelésünk, mint amire a belső piacnak szüksége van. De vajon meddig tart a készlet, ha az exportban nagy üzletet látó kereskedők pillanatok alatt kihordják az országból a jó pénzért eladható nyersanyagot? Mire a bukaresti kormány észbe kap, a hiánycikknek számító élelmiszerek mellé azt is importálni kell, amiből a nehézkesen talpon maradó román mezőgazdaság tavaly még elegendőt termelt.

A belső piac védelmének azonban nem csak ebből kellene állnia. A mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlen műtrágya elszabadult árának kompenzálása csupán terv maradt. Ami drasztikus hozamcsökkenésekhez fog vezetni, tovább növelve a mezőgazdasági termékek árát. Bárhogy is nézzük, nehéz esztendő vár ránk.

Az ember sok mindenről le tud mondani a napi élelmiszeren kívül. Amelyik országnak normális kormánya van, az most arra törekszik, hogy állampolgárai megfizethető áron jussanak hozzá legalább az alapvető élelmiszerekhez. Jó volna, ha erre Bukarestben is ráébrednének.