Balogh Levente
2022. április 01., 09:362022. április 01., 09:36
Rég nem ígérkezett magyarországi országgyűlési választás annyira izgalmasnak, mint most. Hiszen míg az elmúlt tizenkét évben a Fidesz–KDNP-vel szemben álló pártok külön indultak, most közülük hatan koalícióban próbálnak szerencsét a kormányoldal ellen, ami a felmérések szerint valamelyest javítja az esélyeiket a jobb szereplésre – még ha a végső győzelemre nem is.
A kormányoldal az Ukrajnában dúló háború kontextusában elsősorban a stabilitás és a béke fontosságát hangsúlyozza, míg az egyesült ellenzék egyetlen érdemi üzenetét a Bármi, csak Orbán ne! összegzi a legtömörebben, programjuk gyakorlatilag mindenben a tagadása annak, amit a kormányoldal tesz vagy mond.
A háború természetesen az egyik legfőbb kampánytémává is vált, hiszen a közelünkben zajlik, és közvetlenül érint. A kormányoldal a jelek szerint jól rátapintott arra, hogyan érez a polgárok többsége, amikor azt tette kommunikációja központi elemévé, hogy a menekültek minden eszközzel való segítése, befogadása mellett a fegyveres konfliktusban való részvétel kizárt. Ez logikus folytatása annak az elmúlt tizenkét évben alkalmazott doktrínának, amely szerint Magyarország ugyan lojális tagja az EU-nak és a NATO-nak is, de ezen belül ellenez minden, a tagállami érdekeket potenciálisan vagy konkrétan sértő központi beavatkozást. Ezen doktrína lényege a szuverenitás hangsúlyozása, a saját mozgástér kialakítása, a saját külpolitika folytatása a saját gazdasági érdekek képviselete érdekében.
Amit sok esetben rossz szemmel néztek Brüsszelben vagy a nyugati kancelláriákon, hiszen néha számos külföldi gazdasági érdeket sértett, ennek tudhatók be az ország elleni jogállamisági eljárások, illetve a putyini és a kínai diktatúrákkal való cimborálás vádjai. A választópolgárok többsége azonban eddig megfelelőnek tartotta ezt az irányvonalat, és az előrejelzések szerint továbbra is annak tartja.
Persze továbbra is igaz, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást – a kedvező közvélemény-kutatási adatok ellenére bekövetkezett 2002-es választási vereség bizonyára sokakba beleégett. Ezért a kormányoldal és támogatói nem dőlhetnek hátra, csak a leadott szavazat számít, nem a kérdezőbiztosoknak adott válasz. Ezért az elkövetkező napok legfőbb gondja a megfelelő mértékű mozgósítás lesz.
A mostani már a harmadik választás, amelyen mi, határon túliak nem csak a partvonal mellett álló szurkolókként vehetünk részt, hanem teljes jogú, a megmaradást célzó számos támogatást élvező állampolgárként. Emiatt máris beindult a bűnbakgyártás, egyesek az ellenzéki oldalon már előre a határon túli „Fidesz-droidokra” kennék a várható választási vereséget, az ellenzékhez közeli anyaországi és erdélyi sajtóorgánumok pedig potenciális visszaélésekkel riogatnak a levélszavazás ügyében, diverziógyanús ügyeket tálalva „véletlenül” megtalált kidobott szavazólapokról. Az előre kitervelt provokáció gyanúját erősíti az is, hogy az ellenzék kormányfőjelöltjével együtt rögtön az összes, köztudottan jórészt a kormánypártokkal szimpatizáló határon túli magyar állampolgár választásból való kizárását követeli. Ami kapcsán sokadszor jeleznénk: a határon túli magyarok elleni hergelés továbbra sem kompenzálja az érdemi és hiteles választási program hiányát.
A „baráti” tűz mellett román dezinformációs propaganda is zajlik a bukaresti médiában a magyar kormány ellen, amelynek egyik zászlóshajója a román akadémia által gründolt politikai „elemzőközpont” – vagyis egy román közpénzből működő szerv –, amely a budapesti kabinet ellen az elmúlt tizenkét évben elhangzott összes bornírt vádat összegyűjtve indított lejárató célzatú sorozatot. Emellett a „haladó” médiumok jó része is beszállt az álhírkampányba.
Mivel a románok körében a magyarokkal szembeni ellenérzéseket a mostanihoz képest már nemigen lehet fokozni, a célközönség vélhetően jórészt az erdélyi magyarok, az akció célja pedig az, hogy elbizonytalanítsák a kormányoldal támogatóit – remélhetőleg mérsékelt sikerrel.
A voksolás kapcsán fölmerült: a tét nem csak a kormány-, hanem az ellenzékváltás is, hiszen az ellenzéki pártok újabb bukása nyomán több pártjuk és prominensük végleg eltűnhet a süllyesztőben. Ami nem is lenne akkora tragédia. Már csak azért sem, mert sok újat nem hoznak: a megújulást hirdetők a közös miniszterelnök-jelöltön kívül gyakorlatilag ugyanazokkal az arcokkal akarnak hatalomra kerülni, akikre a választópolgárok eddig már három alkalommal mondtak nemet. Közülük sokan közvetlenül felelősek azért, amilyen állapotba az ország és a magyar–magyar viszony a tizenkét évvel ezelőtti nagyarányú Fidesz-győzelem előtt került.
A tét tehát egyszerű: a 2010 előtti világ tér vissza, vagy – esetleges finomhangolásokkal – az elmúlt tizenkét évben megtapasztalt, a határon túli magyarokat is a nemzet egyenrangú tagjainak tekintő kormányzás folytatódik.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!