Miközben a hatóságok olykor igyekeznek megnyugtató közlésekkel csillapítani a kedélyeket, a lakosság korántsem nyugodt, hiszen túl közel van hozzánk, túl nagy hullámokat vet a háború. Az államelnök azt mondta, Románia nem keveredik bele a háborúba, a mezőgazdasági miniszter szerint nincs veszélyben a lakosság élelmiszer-ellátása, a kormányfő szerint nem lenne nagy gond, ha Oroszország elzárná a gázcsapokat. Ettől azonban nem nyugszanak meg az emberek, akik lépten-nyomon figyelik a híradásokat, a percről percre változó eseményeket.

Már csak azért sem, mert közben bizony érkeznek nyugtalanító hírek is. Például hogy az Európai Unió minden tagországa, így Románia és Magyarország is felkerült az orosz kormány által jóváhagyott, Oroszországgal szemben barátságtalan országok és területek listájára. Vagy hogy Erdély felett köröznek a tartályrepülők, nemzetközi hadgyakorlatok kezdődnek az országban. Szintén nem megnyugtató hír, hogy a kormány különleges tervezeten dolgozik: az általános tartalékállományba tartozók körét nem csupán a jelenleg hatályos törvények alapján érintett, 18 és 35 éves korú férfiakra korlátozza, hanem ostromállapot esetén kiterjeszti a 35 és 60 év közötti korosztályra is. És az is nyugtalanítóan hangzik, hogy az ország nagy mennyiségű jódtabletta-előállításba kezdett egy esetleges nukleáris támadás miatti vészhelyzetre felkészülendő.

Nagyon úgy tűnik, arra kell lelkileg is berendezkednünk, hogy az elkövetkező – ki tudja, meddig tartó – időszak sajnos nem a nyugalomról fog szólni. Az állandóan felénk hullámzó, ijesztő hírek dömpingjében pedig érthető, ha tanácstalanok, riadtak az emberek. Kapkodnak, pánikba esnek, felvásárolják a dollárt, benzint, rohannak útlevelet igényelni, jódot vásárolni. A kollektív szorongás, ijedtség és gyors cselekvési kényszer a pandémia kezdeti időszakából is ismerős lehet: most két éve is azt éreztük, a helyzet alakulása, kimenetele beláthatatlan. Emlékszünk arra, hogy a kétségbeesés akkor is vírusszerűen terjedt, eszeveszetten rohant vécépapírért, élesztőért a boltokba a lakosság. Amikor eluralkodik a pánik, akkor bizony nehéz megőrizni a lélekjelenlétet, pedig tudnivaló, hogy arra lenne a leginkább szüksége mindenkinek. Még akkor is, ha megnyugtató fogódzót, megbízható prognózisokat tulajdonképpen nincs ahonnan várni.

Ugyanakkor a fenyegetettségnek van egy másik vetülete is. Az erdélyi magyarok tudatában még mindig élnek a két-három nemzedékre visszamenő történelmi traumák: dédszüleink, nagyszüleink félelme, hogy „jönnek az oroszok”, nem múlt el még a kollektív emlékezetből. És 2022-ben sajnos újra visszaköszön a hasonló színezetű félelem.

A gyerekek is óhatatlanul értesülnek a történésekről, még az elemisták is kénytelenek a saját érdeklődési horizontjukba illeszteni a háború témáját. A minap egy negyedikes kisfiú azt kérdezte a tanító nénijétől: „igaz, hogy megtámadnak minket az oroszok?” Biztosan sokan ismerik A tizedes meg a többiek című, Sinkovits Imre főszereplésével 1965-ben készült magyar film szállóigévé vált mondatát, miszerint „az oroszok már a spájzban vannak”. Bár mindenki igyekszik abban bízni, hogy a háború réme nem fog még inkább szétterjedni, az már borítékolható, hogy a félelem rohamosan terjed. Már a „spájzban van”.