Sok szempontból érintettjei vagyunk az eseménynek. Azok, akik magyar állampolgársággal is rendelkeznek, érdemben beleszólhatnak a magyar politikai élet alakulásába szavazatukkal, de azoknak sem mindegy, ki vezeti Magyarországot az elkövetkező négy évben, akik nem kívántak élni a kettős állampolgárság lehetőségével. Az Erdélyben élő magyarok túlnyomó többségének eddig sem volt túl nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy kit látna szívesen a budapesti kormányrúdnál: azokat, akik egyetemeket alapítottak, iskolákat tartottak fenn, óvodákat építettek, templomokat, műemlékeket újítottak fel, gazdasági támogatásokat nyújtottak éveken keresztül, vagy azt az ellenzéki oldalt, amely a semmittevéstől a bírálatokon keresztül egészen a gyűlöletkeltésig terjedő skála különböző fokozatai mentén viszonyult a határon túliakhoz.

Most van még egy komoly indok a kormányzati oldal mellett. Nagyon nem mindegy, hogy egy szomszédban zajló háború, Oroszország agressziója közepette Magyarország vezetése higgadtan, a magyarok fizikai és megélhetési biztonságát szem előtt tartva hoz döntéseket, vagy mindenféle stratégia nélkül, biztonságpolitikai kockázatokat jelentő nyilatkozatokat téve sodorja veszélybe állampolgárait. Nem jelent különösebb meglepetést a Fidesz népszerűségének enyhe emelkedése a háború kitörése óta. A magyarországi felmérések összességében Fidesz-előnyt jeleznek, de a meccs messze nem tekinthető lefutottnak.

Erdélyben egyszerűbb a képlet: a megkérdezettek több mint kilencven százaléka a Fideszt támogatja. A kérdés nálunk inkább csak az, lesz-e hajlandóság arra, hogy a szimpátiát voksra váltsák a potenciális szavazók. Vélhetően ezen a bizonytalansági tényezőn segített – akaratán kívül – Márki-Zay Péter. A „szivárványkoalíció” közös miniszterelnök-jelöltje a kertek alatt, az erdélyi politikai, egyházi elutasítottság ellenére mutatta meg magát egy kolozsvári kávézóban tartott fórumon. Válaszai a kérdésektől függetlenül többnyire Orbán Viktor gyalázásában merültek ki.

Konkrétumokról – például az erdélyi intézményeknek szánt támogatások ügyében – nehezen is beszélhetett volna egy olyan politikus, akinek nincs pártja, így esetleges győzelme esetén minden döntésében kiszolgáltatott a mögötte álló politikai erőknek. Olyanoknak, mint a külhoniak ellen nyíltan kampányoló Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, vagy a romániai választási kampányban a Mentsétek meg Romániát Szövetség támogatására szólító Momentum.

A magyarországi sajtószabadság hiányáról is beszélt a számára kicsit is kényelmetlen kérdésekre irritáltan válaszoló Márki-Zay. A média helyzetére roppant érzékeny hódmezővásárhelyi polgármester sajtósa eközben telefonos ígérete ellenére sem volt hajlandó elküldeni lapunk munkatársának a politikus marosvásárhelyi programját. Nem véletlenül. Márki-Zay helyi segítőkész propagandistái csak a román, illetve a „megfelelően kiválasztott” magyar újságíróknak küldtek meghívót a sajtótájékoztatónak nevezett eseményre. Ahol – a Marosvásárhelyi Rádió beszámolója szerint – a kormányfőjelölt egyebek mellett diktátornak nevezte Orbán Viktort, és a mai Magyarországot korruptabbnak tartotta Ceaușescu Romániájánál. Olyat is mondott, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök miatt fognak asszimilálódni az erdélyi magyarok.

Tudom, sokan vannak úgy vele, hogy inkább tétlenül szurkolnák ki a Fidesz április 3-i győzelmét, a valóban nagyon magas erdélyi szimpátia tudatában nem tartják fontosnak kitölteni az adatlapot, leadni a levélszavazatot. Őnekik azt javaslom, nézzenek bele Márki-Zay Péter kolozsvári „előadásába” (a politikus Facebook-oldalán megtekinthető), és szembesítsék magukat azzal a lehetőséggel, hogy ez az ember a sors drámai fordulata révén akár Magyarország miniszterelnöke is lehet. Nem kell feltétlenül publicistákra, véleményformálókra, elemzőkre figyelni, elég nézni, hallgatni ennek az enervált, középszerű, de öntelt figurának a zavaros szereplését. Máris lesz elég adrenalin, motiváció a Fidesz melletti szavazásra.