2011. június 15., 08:492011. június 15., 08:49
Az autópályán messze előreláthatott, egyenletes tempóval haladt, és az érkezés időpontját is kiszámíthatta. A romániai országúton aszfaltkráterek, rejtélyes módon eltűnő sávok, részegen szédelgő gyalogosok, lassan haladó szénásszekerek borították fel a terveit. Soha nem tudhatta, mi vár rá a következő pillanatban. Az érkezés időpontja kiszámíthatatlanná vált, haladása lassú és fáradságos volt.
Az élményt a román politikai aktualitások hívták elő az emlékezetemből. Azok a váratlan események, amelyek úgy jelennek meg a politika országútján, mint kanyar után a tehéncsorda. Amelyek alaposan megfékezik a haladást, sőt az elakadás, a defekt veszélyével is fenyegetnek. A megyék átszabásának a tervezete a legújabb ilyen akadály. És nem is az a kérdés, hogy van-e szükség erre, hogy hol kellene meghúzni egyik vagy másik régió határát. Az a baj, hogy orvul jelenik meg a közéletben a téma. Valaki bedob egy ötletet, és ha a vezető kormánypárton múlik, két hónapon belül új közigazgatási rend szerint működik az ország. Nincs program, nincs szakértői előkészítés, nincs érlelési folyamat, vita, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy gyökeresen megváltoztak a szabályok. És hány hasonló „reform” borzolta az elmúlt húsz évben a kedélyeket. Szinte nincs olyan fiatal, akinek a tanulmányai idején ne változtak volna meg többször is drasztikusan a tanítási, vizsgázási feltételek. Se szeri, se száma azoknak a törvényeknek, amelyek valaki hirtelen jött ötlete alapján átalakították az egészségügyet, a választási rendszert, az adózást. A kormányok úgy tekintik, nem a kormányprogram megvalósítására nyernek felhatalmazást, hanem arra, hogy négy évig uralkodjanak, és a közben támadt ötleteiket próbálják ráerőltetni a társadalomra. Semmi sem látható előre. Olyan a kormányzás, amilyen a román utakon való közlekedés. Lassú, és tele meglepetésekkel.
Az autópályák hiányát azok érzik, akik sokat utaznak. A politika útjainak az előreláthatatlansága azonban mindenki életét megkeseríti, és az ország haladását lelassító durrdefekteket is magyarázza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!