2011. június 09., 09:592011. június 09., 09:59
Olyankor pedig különösen elszakad a cérna , amikor Budapestről a kisebbségi jogok rendezéséről, az anyanyelvhasználat biztosításáról vagy netán az autonómia ügyében érkeznek észrevételek, elvárások, javaslatok. Bukarest e tekintetben bizony leragadt a Ceauşescu-féle retorikánál, és sokszor úgy tesz, mint a néhai diktátor, aki Románia belügyeibe való beavatkozásnak nyilvánította az emberi jogok egyetemes érvényesítését szorgalmazó elvárásokat is. Tipikus eset a Horea Uioreanu liberális képviselőé, aki a minap szintén Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak nevezte, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kincses városi Mátyás-szoborról. Persze az efféle mentalitás először is arról árulkodik, hogy sokakban még mindig nem tudatosult: az EU-csatlakozással véget ért az a hidegháborús időszak, amikor a térség államai azt tehettek a határaikon belül, amire a kedvük szottyant, a hagyományos értelemben vett belügyből pedig nagyon könnyen válhat több tagállam közügyévé.
Persze Uioreanuéknak igazából az fáj, hogy a magyar nemzet – ahogy azt most Szlovákiában nagy port kavart nyilatkozatában Kövér László házelnök kifejezte – nem mond le egyetlen részéről sem, a külhoni magyarok szellemi és kulturális értelemben Trianon után 91 évvel is hozzá tartoznak, ilyen indokkal szól bele Budapest abba, ha Kolozsváron, Ungváron, Szabadkán vagy Rozsnyón sérelem éri a magyarokat. Elképzelni is rossz, mekkora vircsaft kerekedne abból, ha Magyarország bukaresti vagy kolozsvári diplomatája illetné Romániát olyan kritikával, mint például az amerikai vagy a brit nagykövet, amely rendszeresen felrója még a romániai reformok, a restitúció hiányosságait vagy a politikusok törvénytelen vagyonosodásának problémáját is. A holland nagykövet minapi megállapításáról nem is beszélve, miszerint az igazságszolgáltatás reformjának akadozása miatt Románia nem tekinthető jogállamnak. Akkor hogy is állunk a belüggyel és a beavatkozással?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!