2011. június 16., 09:002011. június 16., 09:00
Most már napnál világosabb, hogy Kolozsvár olyan, mint valamiféle Kis-Szlovákia, ahol ugyebár orcátlanul, büntetlenül, és majdnem azt mondom, hogy tűzzel-vassal pusztítják mindazt, ami magyar. Tudom, hogy nagyon sarkos szavak ezek, és az adott körülmények dacára – vagy inkább éppen azokra való tekintettel – jó volna megmaradni józannak és higgadtnak, de a tények a maguk jellegzetes makacssága folytán tények maradnak: Kolozsváron eltüntették a városba érkezőket öt nyelven köszöntő feliratokat, Kolozsváron teljesen törvénytelenül újra elhelyezték Mátyás király lovas szobra talapzatán az eszmeiségében a Vasgárdától és Funartól származó bronztáblát, Kolozsváron törik-zúzzák és gyalázzák a Házsongárd magyar sírköveit. Aztán: Kolozsváron Funar bukása óta sem tűntek el a magyarság kollektív bűnösségét hirdető, de legalább sugalló feliratok, Kolozsváron pedig megbírságolják azt, aki valamely rendezvényét magyarul téteti közhírré plakátján. Nem sorolom tovább, csak keserűen állapítom meg, hogy mindarról, ami 2004-ben oly reményteljes volt, mára kiderült: hiú ábránd, illúzió volt csupán.
Újra ki kell józanodnunk tehát. Mert mindaz, ami ma Kolozsváron és általában Romániában történik, azt jelzi, hogy a jövőre esedékes helyhatósági, illetve parlamenti választásokra készülő román politikai alakulatok egyike sem képes előállni győztes választási programmal, egyedüli szavazatszerző adunak megint a várost, a megyét, a hazát a magyarokkal szemben védelmező gyűlöletkártya mutatkozik tehát. De ami ennél is súlyosabb, hogy mindaz, ami ma Kolozsváron történik, a Vasgárda és Funar, de még a nacionálkommunista Ceauşescu xenofóbiájának és magyarsággyűlöletének is egyértelmű felvállalása. Azoknak a részéről mindenképp, akik tesznek arról, hogy a kincses városban milyen legyen a román, a magyar, a cigány otthonérzete. Ne szavakkal cáfoljanak, de tettekkel!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!