2011. június 16., 08:592011. június 16., 08:59
Mi tagadás, valóban elkeserítő, ahogy a fiatalság többsége viselkedik, főleg az, hogy mennyire érzéketlenek a hagyományos értékek iránt. Ha valaki azt mondaná nekik, hogy tedd meg ezt vagy azt a közösségért, melyhez tartozol, vagy ne adj’ isten a hazádért, nemzetedért, valószínűleg egy jót röhögnének, hogy ilyen idejétmúlt, jelentőségét vesztett dolgokra valaki még hivatkozik. Nézzük meg azonban az érem másik oldalát is. Kik azok, akik elvárják, hogy respektálják őket? És milyen alapon? Nem szeretném az idős embereket megbántani, azonban el kell mondanom, hogy elsősorban nem a megért kort tartom tisztelnivalónak, hanem azt, amit fel tud mutatni valaki. Azt, hogy kivé, mivé sikerült válnia évtizedek alatt. Sajnos a korosabbak többsége nem úgy viselkedik, mint hajdan a közösség sorskérdéseiről határozó tekintélyes vének tanácsának tagjai. A jellemző inkább az, hogy hatvanon túl az emberek elengedik magukat, és beszélgetni velük egyébről, mint arról, hogy a kicsi nyugdíj nem elég semmire, illetve a betegségeikről, nem lehet. Jobban mondva erről sem lehet beszélgetni, inkább csak hallgatni lehet a panaszáradatot.
Az állandó siránkozás pedig nem építő jellegű, sőt mindössze annyira jó, hogy a másik „agyát leszívja”, kedélyét tönkretegye. Nyilván, most nem arra gondolok, hogy ne kellene megértéssel hallgatni, ha valaki a gondjairól beszél. De az állandó panasz, a mások állandó kritizálása cseppet sem tiszteletet parancsoló magatartás. Pedig a sokat szidott mai fiatalokra semmi sem volna jobb, építőbb hatással, mint az, ha gyakran lenne alkalmuk látni jó kedélyű, derűs időseket. Akikkel esetenként el is tudnának beszélgetni problémáikról, és akiktől hetven-nyolcvan év tapasztalatának birtokában akár jó tanácsot is kaphatnának. Vannak ilyenek is ugyan, és nekem például hihetetlenül sokat számít, ha néha effélékkel nyílik alkalmam beszélgetni, azonban, sajnos, a többségre nem ez a jellemző. Ha lehetne, én arra szavaznék, hogy az öregek ismét olyan megbecsülésnek örvendjenek, mint régen, ahogy az dukálna. Akkor viszont nekik sem volna szabad hatvanévesen feladniuk. Elvégre az ember 130 évre van genetikailag tervezve, és nem törvényszerű az, hogy egy idős ember beteges és elesett legyen, aki csakis panaszkodni képes.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!