2011. június 21., 09:112011. június 21., 09:11
Így hát a késői fizetők is korán keltek, hogy hétfőn elsők között legyenek a kasszánál, nehogy villanyáram nélkül maradjanak. Arra viszont senki nem számított, hogy ilyen sokan lesznek a „késő kásák”, ez jól látszott a megnyúlt ábrázatokon, amikor szomorúan konstatálhatta mindenki, hogy a két kasszából csak az egyik van nyitva – miért is nyitották volna ki mindkettőt –, és felmérhette, hogy minden bizonnyal legalább egy órába telik, amíg sorra kerül, és „kiperkálhatja” pénzét a villanyáramért. Hogy jobban teljen az idő, az emberek „szocializálódni” kezdtek, és miután mindenki eleget zsémbelt amiatt, hogy „igazán kinyithatnák a másik kasszát”, nosztalgiázni kezdtek. „Kellett volna hozzunk tejesüveget, hátha adnának tejet” – mondta az egyik férfi felelevenítve azokat az időket, amikor hajnali öt órakor álltunk sorban az élelmiszerüzlet előtt, hogy hét órakor elsők legyünk, mert így még volt némi esély arra, hogy egy liter tejjel boldogabban térjünk haza.
De felemlegettük a félkilónyi húsért, narancsért és a fejadagra osztott kenyérért állt sorokat is, a „butéliasorról” nem is beszélve. S ha már itt tartunk, csak és kizárólag az ifjú generáció kedvéért mesélem el, hogy volt olyan időszak, amikor az úgynevezett „butéliáért” – szebbik nevén aragázpalackért – három-négy napot is álltunk sorban. Sőt ennek külön forgatókönyve és jellegzetes szereplői voltak, mert senki ne gondolja azt, hogy egy személy képes lett volna akár egy napot is a lánccal összekötözött palackok mellett állni. Volt néhány nyugdíjas vagy éppenséggel sok szabadidővel rendelkező ember – mert abban az időben munkanélküli nem volt –, és ők szívességből vagy csekélyke „honoráriumért” egymást váltogatták éjjel-nappal, míg megérkezett a „butéliás autó”. Akkor aztán pillanatok alatt mobiltelefon nélkül is előkerült minden palacktulajdonos… Szóval ezeket emlegettük fel, amikor az egyik sorban álló csendesen megjegyezte: „Akkor a sorállás után volt reményünk arra, hogy valamihez hozzájutunk, most viszont azért állunk, hogy a pénzünket elvegyék.” Hát, ezt is megértük…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!