2011. június 10., 09:172011. június 10., 09:17
A román politikum azonban olyan kardcsörtetésbe kezdett, mintha legalábbis egy újabb kisantant alakult volna, amely meg sem áll addig, amíg Bukarestet annak XXIV. kerületeként Budapesthez nem csatolja.
Az országféltő düh teljességgel irracionális méreteket öltött, mintha a hisztérikusan rettegők attól tartanának, hogy az iroda személyzete hazaútjai során fokozatosan csempészi be az autonómiát Nyugatról a Székelyföldre, hogy aztán egyszer csak arra ébredjenek Bukarestben, hogy amíg nem figyeltek oda, a régiót egyszer csak ellepte az autonómia, és már semmit sem lehet tenni ellene. Vagy ami még rosszabb, a képviselet munkatársai akár arra is képesek lehetnek, hogy az aktatáskájukban, darabonként csempésszék ki a Székelyföldet az országból, hogy aztán a végkifejlet hasonlatossá váljék az előzőekben vázolthoz: mire a méla román politikum észbe kap, az ország közepén ott éktelenkedik egy hárommegyényi lyuk, a Székelyföld meg közben vidáman lebeg valahol Brüsszel fölött.
A hisztériakampány nyomán már az sem elképzelhetetlen, hogy a román anyák előbb-utóbb az autonómiával kezdik ijesztgetni rakoncátlan gyermekeiket (Ha nem eszed meg a tejberizst, elvisz az autonómia!), az ortodox templomokban pedig az ördögöt a továbbiakban nem az elnyomó magyar gróf, hanem az autonómia testesíti meg, amint kénköves lángokat lehelve, karmos mancsaival éppen nem engedi Bukarestbe vinni a Hargita megyei helyi adókat. Az irodaügy immár olyan fejleményeket eredményezett, amire valóban aligha számíthattunk: a magyarokat a legkevésbé sem szívelő egyik román politikus kijelentette, megtorlásul megnyitja a Mócföld brüsszeli képviseletét. Ami, lássuk be, nagyjából olyan kaliberű büntetés, mint amikor a Monty Pythonnál a spanyol inkvizíció úgy akarja móresre tanítani az eltévelyedetteket, hogy puha párnákkal döfködi őket. Arról nem is beszélve, hogy azon vajon mikor gondolkodnak el a Székelyföld-tagadó román politikusok: ha egyszer szerintük ilyen régió nem létezik, akkor miért beszélnek róla naponta közel huszonnégy órán keresztül?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!