2012. március 09., 10:292012. március 09., 10:29
Legalábbis azon román körök számára, amelyek saját identitásukat a magyar közösséggel szemben határozzák meg, ezért továbbra is a román nemzetet ért kárként fognak fel minden olyan engedményt, amely előmozdítja az őshonos erdélyi és partiumi magyar közösség jogi emancipációját.
Azt, hogy ténylegesen is egyenlő jogokat élvezzenek a románokkal, nem csupán olyan formában, hogy ők is szabadon használhatják az állam nyelvét – amely történetesen a románok számára anyanyelv, számukra azonban ugyanolyan idegen nyelv, mint az angol vagy a svéd. Persze nem csupán a zsigeri magyargyűlölők ellenzik a magyar kar létrehozását, hanem azok is, akik nem feltétlenül kezelik első számú prioritásként a magyar közösség felszámolását, asszimilálását, viszont kitűnő eszközt látnak a szimbolikus küzdelem eszkalálásában arra, hogy saját politikai tőkéjüket gyarapítsák.
Ezért került most kényelmetlen helyzetbe a kormány fő erejét adó Demokrata-Liberális Párt, amelynek koalíciós partnere, az RMDSZ követelésére arra kellene rábólintania, hogy kormányrendelettel hozzák létre az egyetem magyar karait, miután az intézmény román többségű vezetése az oktatási törvényt semmibe véve nem hajlandó azokat megalapítani.
A sovén, magyarellenes román körök és az ezek támogatását kereső ellenzéki pártok ugyanis most újabb mélyütést készülnek bevinni a PDL-nek, amikor a magyar karok ügyének esetleges támogatását a szándékosan félreértelmezett egyetemi autonómia megsértéseként – és persze burkoltan a magyarbérencség bizonyítékaként – akarják beállítani.
Nincs persze jobb helyzetben az RMDSZ sem, amely e rendelet meghozatalától teszi függővé a koalícióban maradást. A PDL most akár a közigazgatási átszervezés támogatását is követelheti cserében, ami eddig vörös posztó volt az RMDSZ szemében. Persze csak akkor lehet szó alkuról, ha a PDL valóban hajlandó felvállalni a magyar karok ügyét. Most döntenie kell, hogy a koalíció stabilitása a fontosabb számára, vagy az, hogy a soviniszta uszítás versenyszámban ne maradjon le riválisaitól.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.