2012. március 15., 09:082012. március 15., 09:08
Az idus a római naptárban volt használatos, ahol így nevezték minden hónapnak a közepét, márciusban pedig ez a 15. napra esett.
A március idusa eme nyakatekert, „lebutított” jelentése jut eszünkbe akkor, amikor a kikelet havának 15. napja előtt körbetekintünk Erdélyben, és azt látjuk, a világ magyarjainak közös ünnepe hajnalán a politikai, érdekképviseleti szervezeteink terekért, szobrokért és időpontokért marakodnak egymással. A közösségünkön belüli megosztottság mellett tovább becsteleníti az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét az egyes román politikusok és a román média meg nem szűnő uszítása, amely hihetetlen méreteket ölt ilyenkor, és csak arra jó, hogy a belenyugvás, illetve minden békítő próbálkozás ellenére hosszabb-rövidebb ideig kölcsönössé tegye az utálatot.
A csatabárd elmaradhatatlan kiásása láttán az érzékenyebb ember keze ökölbe szorul, és nem érti, miért is munkálkodunk, hajbókolunk, üzletelünk, alkudozunk a bukaresti parlamentben, hiszen a többségiek közfelfogása még mindig ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt. A „szolgálatainkért” cserébe pedig létrehoztak számunkra egy multikulturális ködöt, amelyben céltalanul, kilátástalanul botorkálunk. Közben sikerként könyvelünk el egy olyan tanügyi törvényt, amelyet mindenki úgy alkalmaz, ahogy akar, vagy éppen buzgón ügyködünk a hosszú évek óta a parlamentben elspájzolt kisebbségi törvény elfogadtatásán, illetve időnként bejelentjük, hamarosan rendezzük a jelképes hadakozásban nagy súllyal bíró táblaügyeket.
Március idusa most egy olyan sűrű ködben virrad ránk, hogy még egymást sem találjuk. Egyik felünk azt szajkózza, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni a számunkra mesterségesen kialakított élettérhez, miközben a többiek már nem kérnek belőle. A mai nap egyike azon ritka alkalmaknak, amikor felszállhatna a köd, de ez most közös akarat hiányában, a létrehozók nagy örömére elmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok