2012. március 19., 09:132012. március 19., 09:13
Ráhagyta a tanító nénire a kijelentéseket, s hogy imigyen rögzítsék agyában a társadalom kötelező rendjét. Rögzült is annak rendje és módja szerint, mígnem a túlbuzgó emberjogi harcosok akciói nyomán nem kezdett felborulni az egész. Az egyenlőség az ember talán legcsodálatosabb vívmánya – a szabadság mellett. Nem véletlen, hogy a Bastille-nak rohanó tömeg 1789-ben e kettőt tűzte zászlajára, megtoldva a harmadikkal, a testvériséggel. Gyönyörű jelszavak, csak túl hamar kiderült, hogy az egyenlők között van egy sor egyenlőbb, a szabadság pedig nem ritkán abban nyilvánult meg, hogy egy valakinek szabad volt mások fejét levágatni, amazoknak pedig szabad volt szó nélkül a nyaktiló alá hajtaniuk a fejüket.
De ahogy telt az idő, kezdett szépen kikristályosodni az emberi szabadságok gyűjteménye, egészen addig, amíg holmi szerencsétlen eszementnek nem jutott eszébe néhány, a nevetségesség fogalmát is kimerítő blődség. Amilyen például az egyhavi kötelező apai szülési szabadság. Ezek a csökkentett felfogóképességű törvényhozók semmi áron nem hajlandók elfogadni, hogy a szabad választás és a kötelezés nem ugyanaz. Jó pár éve hallottam először valamelyik skandináv állam vonatkozásában, hogy ha olyan a szülők munkaköre, illetve úgy látják jónak, akkor ne az anya maradjon otthon a gyermek első éveiben, hanem az apa.
De akik kötelezik „a teremtés koronáját” a grízpapa kavargatására, azok elsősorban azzal tévedtek, hogy a sorrendet nem ismerték fel. Mert ha így látják, akkor első lépésként azt kellene kötelezővé tenniük, hogy minden családban a második gyereket kizárólag az apa szülheti a világra, s majd csak azután jöhet a grízkevergetés. Persze csak miután azt is megtanulta, mit tegyen, hogy ne kozmáljon oda a pép, ne fusson ki a tej, a szoptatásról, pelenkázásról már nem is beszélve. Mert ha ezeket nem tudja, akkor hiába oktatta ki a feleségét a kőfejtés, vagonrakodás és hasonló finom kis női munkák rejtelmeiről, az asszony ugyanúgy nem fog elboldogulni a férj munkahelyén, ahogy a frissen szült apuka tejbepapija is odakozmál, ha nagyon belefeledkezik majd csecsemője kis sapkájának horgolgatásába.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.