2012. március 13., 09:362012. március 13., 09:36
A Dâmboviţa-parti politizálás módszertanát, a honi politikusok szavatartását ismerve azonban mégsem javallott mérget venni rá, hogy a tegnapi megegyezést ma írásban is felvállalja az Ungureanu-kabinet, és hogy a tíznapos közvita során nem veszíti-e lényegét a kormányhatározat. Sokatmondó e téren az RMDSZ szenátorai és képviselői által tegnap meghirdetett parlamenti tiltakozás, ami ugyancsak arról árulkodik: a szövetség politikusai saját koalíciós partnereik ígéretében sem hisznek, ezért folyamodtak a zsarolás – finomabb megfogalmazásban a törvényhozási bojkott – eszközéhez.
Hiszen Kelemen Hunorék is tudják, hogy a demokrata-liberálisok, mint ördög a tömjénfüsttől, úgy irtóznak az önkormányzati választások előtt szűk három hónappal „látványos engedményt” adni a magyaroknak. Mert a többségi lakosság jelentős része újabb elvtelen kompromisszumként, túlzott előjogként tekint a magyar felsőoktatás kibővítésére, önállóságára, ezt etette be vele módszeresen a román balliberális ellenzék. Victor Ponta és Crin Antonescu hetek óta arról papol, hogy a MOGYE önálló magyar kara az egyetemi autonómia lábbal tiprását, szegregációt, etnikai elkülönülést, sőt – horribile dictu – Románia szétszabdalását jelentené.
Az USL vezetői tudatosan rántották elő a magyar kártyát, és célozták meg etnikai feszültséget szító üzeneteikkel az erdélyi lakosságot, hiszen tisztában vannak vele: az országnak ebben a felében csak a hőbörgő nacionalizmussal képesek növelni támogatottságukat és voksolóik táborát. Félő, hogy nem szívesen engedné át az ellenfélnek ezeket a szavazókat a riválisai által magyarbérencnek, hazaárulónak kikiáltott PDL sem, hanem a nemzetféltő szerepében tetszelegve megkísérli meghiúsítani a magyarok követelését.
Bárhogy is lesz, a MOGYE karai, a „magyarkérdés” hangsúlyos szerepet kap a választási kampányok során, és bizony nem pozitív előjellel.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.