2012. március 15., 09:062012. március 15., 09:06
Én tényleg homokba dugnám a fejem, ha nem tudom, nem fáj alapon élnék boldogan Árkoson, nézném, hogy olvad a hó, és hallgatnám, hogy törekednek a felszínre a krókuszok harsányzöld lándzsái. Ám a családnak van egy önkínzó tagja, aki a nem is tudom mit megvető bátorsággal ül a televízió előtt, és csak azért is tudni akarja. Így aztán ott üvöltenek a háttérben, és minél magyarabb a téma, annál inkább növekszik a hangerő. Valamennyit tudok románul, megértettem, hogy Kovászna és Hargita, próbál vigasztalni Zsófi, hiszen csak megszínesedik anya elfehéredő arca, ha látja, hogy a gyermeke olyan okos, mint a nap és a csillagok.
És közben valamelyik magyarszakértő azt kiáltozza tele torokból, hogy Hargita és Kovászna megyében lassan már a gigakalória is magyar kell legyen, mert mindent magyarul akarnak. Ez valami számomra érthetetlen irónia, ott sem mosolyog senki. A kisasszony, akinek tiszte szerint moderálnia kellene, éles fejhangon visít, ha kerítettek egy áldozatot, aki bemerészkedve az oroszlán barlangjába, érvelni próbál, azonnal védekező állásba kényszerítik, pillanatok alatt úgy tűnik, mentegetőzik, magyarázkodik, biztos nincs is igaza.
Vagy bekapcsolnak valakit egy területi stúdióból, mint legutóbb a magyar orvostanhallgatót, aki tiszta hittel próbálta elmagyarázni, hogy anyanyelvén jobban megtanulja életmentő hivatását, majd arról kellett számot adnia, mikor, hogyan tanult meg románul, tud-e egyáltalán, és mihez kezd, ha a román beteg nyavalyáit kell orvosolnia. Majd gyakran elhangzik a szegregáció és az örökösen visszatérő motívum, hogy melyik országban élünk, majd a különféle hipotézisek arról, hogyan járna a szegény román, ha Párizsban az anyanyelvén akarna orvosnak tanulni.
Majd a moralizáló korifeusok elsiratják az egyetemi autonómiát is, és mindig a legvéresebb szájúak a magyarszakértők, akik elmondják, hogy volt ugyan egyszer egy magyar szeretőjük, de ez így nem mehet tovább. Na ez, amiben végre egyetértünk. Miért szidják a magyarokat, kérdi Zsófi, á dehogy szidják, csak nem értik, mert mi olyan különlegesek vagyunk, izmosítom az önbizalmát, és reménykedem, hogy mire felnő, talán megértik. Hogy őt már nem bántják, mint engem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok