2012. március 08., 09:112012. március 08., 09:11
1. Kit ünnepelni? (Ha egy bizonyos nap különleges, akkor annak kell, hogy legyen oka, nem lehet ünnepelni csak az ünneplés kedvéért.) 2. Hogyan ünnepelni? 3. Miért csak ma? Ezek a dilemmák nyilván nem lennének, ha a valódi nők aránya nem csökkent volna az utóbbi évszázadban. (A valódi férfiak számával egyetemben.) Köszönhetően a felpörgött tempónak, amiben minden családi-közösségi összetartó kapocs kiég társadalmunkban.
Plusz a nők egy része által rosszul értelmezett emancipációnak, amire a média és a szórakoztatóipar-ágak is rájátszanak. (Félreértés ne essék, én tántoríthatatlan kősziklaként állok a társadalmi fejlődés és a két nem egyenrangúságának pártján.) Sajnos világunk olyan irányba halad, amikor a nők lassan elfelejtenek nők (és a férfiak meg férfiak) lenni.
Mitől lesz valódi a nő? Ha őszinte (hajaj, de ritka tulajdonság), anya akar lenni (kiveszőben levő nő), okos (tetszőleges témáról lehet vele értelmesen társalogni), van saját szakmája, és nem idegenkedik a konyhatündérkedéstől sem. Igen, ez a nehezebbik választás. Egy ilyen nő: kincs, angyal. Könnyebb, ha a rossz családi minták és kortársi nyomás hatására a hisztis csajból előbb szingli karrierista vagy zsörtölődő élettárs lesz (nem feleség, merthogy „a házasság elavult intézmény, ahol elnyomják a nőket”). Később, dörzsöltebb változatban: minden lében kanál anyós, pletykafészek vén banya satöbbi. Egyszóval: nő, aki nem nő. Még rosszabb, ha férfiszerepet játszik, többé-kevésbé feminista, aki – miközben minden női fortélyt bevet a hétköznapokban – lemondóan legyintget és sóhajtozik mindenfelé, hogy „ezek a férfiak így” meg „ezek a férfiak úgy...”
Ha már ismét szóba jött az erősebbik (?) nem… Fogadjuk el mi, férfiak, hogy sohase fogjuk megtudni, mit is akarnak valójában a nők. Hiszen éppen ez a csodálatos! Képzeljük el, mi lenne, ha a női gondolkozás logikájáról, a világegyetem eme legnagyobb tudományos rejtélyéről lehullna a lepel. A mérhetetlenül szürkébb, unalmasabb világban egyáltalán tudnánk úgy segítve szeretni a hétköznapokban a valódi nőket, a bájos kislányokat, kisasszonyokat, ihlető múzsákat, jó feleségeket és anyákat és tisztes öregasszonyokat? Azzal a szeretettel, amit a (valódi) nők megérdemelnek nemcsak március 8-án (ezen az álünnepen), hanem az év mindegyik napján.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.