2012. március 07., 09:322012. március 07., 09:32
Csakhogy a közéletben olyan magas szinten folyik, annyira megkerülhetetlenné vált az alku- és kijárópolitika, hogy az nemcsak az egyének, hanem egész közösségek sorsát befolyásoljak. Köztudott például – és erre a velejéig korrupt kolozsvári expolgármester esete megannyi bizonyítékot szolgáltatott –, hogy az önkormányzatok, az ún. decentralizált intézmények, hatóságok szintjén nem elég, ha egy magánszemély, kisvállalkozó vagy multicég engedélyért folyamodik valamiért.
Ha az igénylő azt akarja, hogy amúgy jogszerű folyamodványa időben részesüljön pozitív elbírálásban, nem fukarkodhat a „figyelmességgel”. Ugyanez a helyzet az erdélyi magyarság kisebbségi jogaival is. Megannyi településen törvény adta lehetőség adódna a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére, politikai akarat híján azonban ez mégsem történik meg. Markó Bélától tudjuk: ha az RMDSZ nincs ott a parlamentben és a kormányban, a Sapientia-egyetem akkreditációja – bármennyire méltányos elvárás is – nemhogy későn, de sohanapján sem született volna meg.
Vagyis nem számít, hogy az EMTE régóta megfelelt a törvény szabta elvárásoknak, hogy sikerrel vette a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság vizsgáját, politikai támogatás híján mindhiába ácsingózott volna az intézményi akkreditációra. Márpedig nagyon nincs ez jól így. Hiszen mégsem természetes, hogy egy országban a politikai osztály, sőt a központtól az alapokig az egész apparátus fittyet hányjon a jogszabályokra, és csak azért ne szerezzen érvényt alapvető jogoknak, mert éppen ellenkező irányba fújnak a politikai szelek.
Mint ahogy az sem normális, hogy a magyar közösség jogos jussa mindig attól függjön, ki tudja-e járni az RMDSZ ott fenn, Bukarestben. És ennek az úzusnak a tarthatatlanságára az RMDSZ-nek is rá kellett döbbennie most, amikor a MOGYE ügyében a törvény előírásainak betartatását, vagyis az önálló főtanszék létrehozását kéri a koalícióban. Ahol éppen saját kijárópolitikájának vált a túszává.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok