2012. március 16., 10:032012. március 16., 10:03
Vagyis: az ezzel ellentétes magyar törekvések ellenére ő is nemzetállamként tekint Romániára, másrészt az egyének jogainak emlegetésével a kollektív jogokkal szemben foglal állást. Az egy hónapja kinevezett kormányfő azonban nem csak a kisebbségi ügyekben aktív: a Victor Ponta PSD-elnökkel folytatott magánbeszélgetéseivel sikerült elhintenie a viszály magvait az ellenzéki USL koalíció tagjai között, a szélsőjobb eszmék elleni küzdelem jelszavával pedig az európai közbeszédet is tematizálni tudta.
Ez utóbbi persze az Európát tépázó gondok szempontjából igazából pótcselekvés, hiszen csupán a felszínt kapargatja – jól hangzó jelszavakat, divatos és politikailag korrekt hangnemet alkalmaz, ami zene az ezen beszédmódban szocializálódott eurokraták füleinek, közben viszont elsikkad a lényeg: az, hogy a néha szélsőséges formában manifesztálódó elégedetlenség valós és gyakran jogos is. Az európai polgárok jelentős része ugyanis úgy érzi, hogy az Unió nem védi meg a bevándorlás negatív következményeitől, és nincs valós megoldás az elhúzódó gazdasági válságra.
Ungureanu azonban most a Brüsszelnek tetsző szólamok hangoztatásával elsősorban rövid távú hazai sikerre hajt. Arra, hogy az idei választáson sikerre vigye a Demokrata-Liberális Pártot, illetve hogy saját magát is „fölépítse”. Márpedig azzal, hogy a holland Schengen-vétóval kapcsolatos román frusztrációt sikerült európai témává emelnie és a szélsőjobbal szembeni ellenszenvet meglovagolva Romániát és önmagát a tolerancia bajnokaként beállítania, miközben a magyar kollektív jogköveteléseket is „helyre tette”, egyre nagyobbnak tűnik az esély arra, hogy ha a PDL sikerét nem is, saját politikai karrierjét sikerül megalapoznia.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.