• Vélemény

A legzöldebb fülű újdondász is tudja, hol találhatja meg az épp hiányzó témát, és mit kell tennie a birtokba vételéért: igen, az utcán hever, és csak le kell érte hajolnia. Ez így egyszerűnek tűnik, de nem árt egy kicsit csavarni rajta.

Szinte törvényszerű az a mindent átható korrupció, amelyre a hétvégén lezajlott rajtaütések nyomán fény derült a Román Vasúttársaságnál.

Zzzzz... Ezt az elnyújtott égi rezgést nem véletlenül hallhatjuk reggel-délben-este, ha Kolozsváron járunk-kelünk. A fejünk fölött, nem nagy magasságban. Mert ez a városunktól keletre található repülőtérről felszálló, illetve a Budapestről, Rómából, Londonból stb. érkező, landolni igyekvő gépek zaja.

A magyarországi ellenzéknek egy miniszterelnök-jelöltje már biztos van: Bajnai Gordon üzletember-exkormányfő szereplése a Milla és a Szolidaritás október 23-ai megmozdulásán egyértelműen azt jelzi, hogy a – legalábbis jelszavai alapján – balliberális ellenzék egy része őt tekinti Orbán Viktor esélyes kihívójának.

Végre hátradőlhetünk. Sikerült a román közvéleménnyel megértetnünk, mit is akarunk elérni azzal, hogy visszaköveteljük a kommunisták által a magyar egyházaktól, szervezetektől, intézményektől ellopott ingatlanokat.

A jelek szerint az Erdélyi-érchegység önkormányzati vezetői megelégelték a bukaresti hatóságok tíz éve tartó totojázását, és saját, pontosabban az általuk képviselt választópolgárok hatáskörébe vonnák a döntést a verespataki színesfémbánya sorsáról.

Elbambultam, és csak most kapok észbe, hogy kezdik hírelni: itt-ott máris felcsapták a lacikonyhát, rotyog az üstökben a káposzta, sülnek a húsok, pirulnak a menyecskék a kolbászforgató nagy igyekezetben, én pedig még el sem mondtam csodálatos választási ötletemet.

Aki a terített asztal mellett éhezik, az meg is érdemli – tartja a régi szólás, és nagyon úgy néz ki: Románia arra kárhoztattatott, hogy korgó gyomorral feszengjen az Európai Unió roskadásig telt asztala mellett. Az egyelőre hivatalosan meg nem erősített, de diplomáciai források által kiszivárogtatott hírek szerint ugyanis az Európai Bizottság arra készül, hogy újabbb két ágazati operatív program esetében javasolja a támogatások befagyasztását.

Egyik ismerősömmel baktattam hazafelé a minap. Egyszer csak felmutatott az égre, és jelentőségteljesen megjegyezte, „megint mérgeznek minket”. Én is felnéztem, de nem fedeztem fel semmi furcsát, ezért megkérdeztem, mire is gondolt pontosan.

Kilencvenedik életéve felé közeledő öregember visszaemlékezését böngészem. Szántó Jánosnak hívják, 1957 májusában ötévi börtönre ítélték amiatt, hogy bő fél évvel korábban a magyar „ellenforradalmat” elítélő gyűlésen román társa hiába cibálta kabátujját: „Nehogy felállj, mert tudják, hogy magyar vagy!”.

Már egyszer értekeztem róla ebben a rovatban, hogy miért nem olvasok női magazinokat, de most meg kell mondanom, örülök, hogy ma mégis rákattintottam az egyik on-line változatára. Olyan információval látott el ugyanis a lap, ami végletesen hiányzott az életemből mostanáig, és ami biztosan szebbé és kellemesebbé teszi majd az elkövetkező hideg téli estéimet. Hölgyeim és uraim, újra divat kötni.

Egy héttel a Magyar Polgári Párt tisztújító kongresszusa után egyre világosabb, hogy az alakulatnak nem sikerült megerősödve lezárnia a vezetői posztról leköszönt Szász Jenő fémjelezte korszakot, és az új elnök, Biró Zsolt irányításával friss lendülettel nekivágni a közelgő parlamenti választásoknak.

Nyár derekán az egyik szomszéd kapott egy gyönyörű kis labrador kutyakölyköt. Hamar nekilendült a növekedésnek: nagytestű, de fürge, ragaszkodó, okos, de halk szavú, szénfekete szőrű, ragyogó szemű, halász-vadász-mentő kutya lett.

Két nagyszabású kampányrendezvénynek is otthont adott a héten Románia: az egyik európai léptékű volt, a másik pedig befelé forduló. Az egyik az Európai Néppárt (EPP) kétnapos bukaresti kongresszusa volt, amely ugyan hivatalosan tisztújító és programalkotó rendezvény volt, de nem titkolt szándéka volt az is, hogy megmutassa a romániai választópolgárnak: a jobboldal erői mögött jelentős, a világpolitikában is nagy befolyással bíró politikusok állnak.

A román fél tájékozatlanságában és a magyar fél felemás menedzsmentjében egyaránt keresendők a Kolozsváron kéthavonta megjelenő Helikon irodalmi folyóirat és a városi tanács közötti együttműködés kapcsán kialakult vita gyökerei.

Én a küzdelmet véresen komolyan veszem. Ezért döntöttem el néhány éve, hogy családi és baráti körben nem politizálok. Viszont nem lehet halálszép elszántan ezerötszázhuszonhat ügyért küzdeni. A küzdelmet elaprózza, ha túl sok frontot nyitunk, és mindegyik célt valahogy huszadrangúvá zülleszti, ha össze-vissza kapkodunk közöttük. Nem azt mondom, hogy így van, csak azt, hogy én így érzem.

Az Európai Unió bírósága rendben találta Szlovákia 2009. augusztus 21-i „gesztusát”, amely megakadályozta Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök beutazását egy révkomáromi szoboravatóra. Az indoklás szerint az államfői hivatal betöltése indokolhatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának nemzetközi jogon alapuló korlátozását.

Kétségkívül mulatságos, amikor egy kulturáltnak a legjobb indulattal sem nevezhető, ám nagyszájú ember elkezd a közéletben ügyködni vagy ne adj’ isten felcsap politikusnak. Ígér pár vidám pillanatot a jövőben, például a birkapásztorból lett EP-képviselő, Gigi Becali, aki nemrégiben vásárolta be magát a jobb sorsra érdemes liberális párt egyik befutó parlamenti helyére.