2012. november 06., 09:372012. november 06., 09:37
Én megértem, hogy mindenkinek olvasókra van szüksége. Én megértem azt is, hogy az internetes portálokon annál több reklámfelületet lehet eladni, minél többen kattintanak az oldalra. S ha nincs reklám, nincs semmi. Ilyen a világ, kár ez ellen háborogni. De véres tragédiát és áldozatokat vizionálni olyannyira etikátlan, hogy azt sem csodálnám, ha a közelmúltban a környéken történt valódi tragédiák valódi áldozatainak valódi hozzátartozói felháborodott levelekkel árasztanák el a portált.
A világ ugyanis – meglepetés! – magától is épp elég szörnyű néha. Nagyváradon és környékén gyakorlatilag minden héten történnek valódi, halálos áldozatokkal járó közúti balesetek. Emberek halnak meg, fiatalok, öregek, valakinek a gyerekei, valakinek a szülei. A sajtónak kötelessége tájékoztatni ezekről, hiszen elhallgatni nem lehet, és nem is szabad, de a valóságot a valósnál is feketébbre festeni szükségtelen. Pont elég fekete az magától is.
Néha sajtótájékoztatók előtti csendes percekben kollégákkal arról beszélgetünk, mit szeretne olvasni az olvasó. Mert a számok sokszor önmagukért beszélnek: egy véres, sokkoló képeket ígérő vagy éppen meztelen nőkkel figyelmet felhívó cikk bizony annyi kattintást hoz egy oldalnak, amiről egy tanácsülési beszámoló vagy kormányhatározatról való tájékoztatás soha nem is álmodhat.
Mégsem hiszem, hogy az olvasó ezt akarja látni, olvasni. Számos bizonyítékát láttam már, hogy egy pozitív hangvételű, esetleg – ilyen is van! – pozitív, örömteli eseményről szóló tudósításom vagy véleményanyagom sokkal nagyobb visszhangot vált ki, mint egy véres rémhír. Pozitív visszhangot! Meggyőződésem, hogy az olvasónak az ellen sincs semmi kifogása, hogy valami kellemeset is olvasson, mert – az újságíróval együtt – szeretné elkerülni, hogy belefásuljon a sokkokba és szenzációkba, vagy beleszürküljön a semmitmondó öltönyös ürességbe. Nem kell mindig ijesztgetni.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.