2012. november 06., 09:382012. november 06., 09:38
Persze nem új keletű ügyről van szó, a román hatalom 1920-as birtokon belül kerülését követően állandóan megpróbálta ellehetetleníteni az őshonos erdélyi és partiumi magyar közösség önazonosságának megőrzését. Ez néha kisebb, máskor nagyobb intenzitással működött. Nagyváradon és Marosvásárhelyen például ma a kétnyelvű utcanévtáblákat is a román nemzetállami eszme elleni merényletnek tekintik a városi közgyűlés román képviselői, sőt Nagyváradon ott tartunk, hogy – miután a helyi román sajtó egy része uszító hangvételű kampánnyal próbálta a románokat a magyarok ellen hergelni – az önkormányzat a soviniszta román szavazóktól tartva halogatja a magyar honvédek emlékművének hivatalos avatóját.
A helyzet ugyanakkor nem kilátástalan: a Kovászna megyei prefektus támadásaival szemben a zászlóügyben a megyei közgyűlésnek igazat adó bírói ítélet és a diszkriminációellenes tanács döntése, amelyben a magyar címert gyalázó kijelentéséért megbírságolta a PSD megélhetési magyargyűlölő bukaresti politikusát, Bogdan Diaconut, jelzi, hogy van remény a normalitásra. A lényeg, hogy minden esetben emeljünk szót a magyar–román feszültség szításában érdekelt politikusok bornírtságai ellen. Ne hagyjuk magunkat – de ne is hagyjunk mindent a politikusokra, hogy valóban ne silányuljanak kampánytémává a fontosabb ügyek.
Civil kezdeményezésként is fölhívható az illetékes hatóságok figyelme a kirekesztő megnyilvánulásokra, és fel lehet lépni a jogtiprások ellen. Hogy mindenki lássa: ma már nem moshatja fel bárki a padlót a magyar közösséggel, és a 2012-es év Európájában nem elfogadható eljárás, hogy egy Bukarestből kinevezett aparatcsik mondja meg, milyen nyelven értekezhetnek, és milyen jelképeket használhatnak a helyi közösség tagjai.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.