2012. november 02., 10:412012. november 02., 10:41
Ugyan már, ez olyan lenne, mintha a bűzös borztól azt várnánk, hogy holnaptól Chanel parfümillatot eregessen. Hanem azért a jelek szerint mégis van, mit változtatni, az eddigi stílus ugyanis annyira nem jön be a romániai fiataloknak, hogy egészen sajátos idolokat választottak maguknak, már ami a politika területét illeti. A héten ismertetett egyik felmérés szerint ugyanis a fiatalok politikusi példaképe a férfiak között Dan Diaconescu, a nők között pedig Elena Udrea.
Ha valaki esetleg nem tudná, Diaconescu egy bulvártévé-csatorna tehetős tulajdonosa. A bulvártévét itt szó szerint kell érteni: nagyjából arról szól, hogy egy spártai berendezésű stúdióba bármilyen futóbolond beülhet, és ország-világ előtt elmondhatja teóriáit arról, hogy az ország gazdasága azért tart ott, ahol tart, mert a politikai osztály valójában a Hold túloldaláról érkezett náci ufókból áll. Az ezzel megszerzett népszerűséget meglovagolva Diaconescu politikai pártot alapított, és a televízió törzsközönsége – amelynek átlagos mentális nívójához képest a szállóigévé vált panelproli akadémiai címre esélyes diplomahalmozó – a semmiből mintegy tízszázalékos népszerűséget biztosított számára.
Elena Udrea már régebbi motoros a politikában, karrierjét egyrészt dúsgazdag üzletember férjének, másrészt külsejének köszönheti, harmadrészt annak, hogy jókor hagyta ott korábbi pártját, és az új konjunktúrában fejlesztési miniszterségig vitte. Amúgy arról volt ismert, hogy ő az ügyeletes szőke jó nő a kabinetben, valamint arról, hogy a megszorító intézkedések bejelentésének időszakában D&G ruhában feszített.
Most eszem ágában sincs azért sápítozni, mert a tömegmédián szocializálódott ifjúság nem Platónt vagy Marie Curie-t tartja példaképének, de a felmérés eredménye azért jelzi a trendeket. A feltörekvő generáció szemében a siker szimbóluma a zöld mezőben egy SZENZÁCIÓ! feliratú tévéképernyő, rajta egy több ezer eurós Louis Vuitton táska látható, amit egy jó mellű bulvárceleb lóbál a parlament folyosóin. A jövő elkezdődött.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.