2012. november 07., 09:392012. november 07., 09:39
Jelenleg ugyanis számos önkormányzatnak inkább terhet, semmint segítséget jelentenek a közmunkások. Volt arra is példa az utóbbi időben, hogy városi polgármesterek felpanaszolták, hogy dolgoztatniuk kellene a bírságot felhalmozott prostituáltakat és koldusokat. Mondják, többe kerül a zsinór, mint a nadrág, mivel az önkormányzatoknak munkavédelmi felkészítőt kellene szervezniük, ruhát, szerszámot kellene adniuk a dolgoztatottaknak, így viszont a rózsakapálás túlságosan költséges volna.
A rendszer pofozgatásánál azonban szerintem jobb lenne, ha a munkát eleve nem büntetési tételként alkalmaznák, hanem a behajtandó pénz helyett, egyfajta csereáruként tekintenének rá. Egyelőre nem tudom, miképpen lenne megoldható, hogy az állam is beszedje ennek kapcsán a maga (reményeim szerint nem egetverően magas) adóját, hogy ne számítson büntetendő feketemunkának a dolog. Addig is, amíg a pénzügyi szakértők kidolgozzák a módszertant, tekintsük át a kezdeményezés lehetséges előnyeit. A Román Vasúttársaság esetén bizton elmondható, hogy sokkal több hasznát vennék, ha az utasok egy része ledolgozná az utaztatása árát, mintha pénzért jegyet váltana.
Különösképpen, ha feltételezzük azt, hogy az a hatalmas létszámú utazóközönség, akinek bliccelése révén a cég munkatársai degeszre keresték magukat az elmúlt években, így vagy úgy beszáll a vállalat fejlesztésébe. Úgy vélem, záros határidőn belül alapos felújítást lehetne végrehajtani ily módon a trianoni békediktátum óta munkásokat csak utasként látott, erdélyi és partiumi vonalakon, melynek következtében nem kellene például óránkénti 40 kilométeres sebességkorlátozást érvényben tartani a Szatmárnémeti–Nagybánya-szakaszon.
És talán bővítésre is futná, például le lehetne fektetni egy sínpárt Szatmárnémeti és Kolozsvár között is, hogy ne kelljen a szerelvényeknek félnapos kerülőket tenniük. Én például diákkoromban szívesen ledolgoztam volna pár napot, ha cserébe utazhattam volna ingyen, mondjuk a tengerig és vissza. Sőt, talán most is megtenném. Sporttevékenységnek viszont mindenképp megfelelne.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.