2012. november 07., 09:392012. november 07., 09:39
Jelenleg ugyanis számos önkormányzatnak inkább terhet, semmint segítséget jelentenek a közmunkások. Volt arra is példa az utóbbi időben, hogy városi polgármesterek felpanaszolták, hogy dolgoztatniuk kellene a bírságot felhalmozott prostituáltakat és koldusokat. Mondják, többe kerül a zsinór, mint a nadrág, mivel az önkormányzatoknak munkavédelmi felkészítőt kellene szervezniük, ruhát, szerszámot kellene adniuk a dolgoztatottaknak, így viszont a rózsakapálás túlságosan költséges volna.
A rendszer pofozgatásánál azonban szerintem jobb lenne, ha a munkát eleve nem büntetési tételként alkalmaznák, hanem a behajtandó pénz helyett, egyfajta csereáruként tekintenének rá. Egyelőre nem tudom, miképpen lenne megoldható, hogy az állam is beszedje ennek kapcsán a maga (reményeim szerint nem egetverően magas) adóját, hogy ne számítson büntetendő feketemunkának a dolog. Addig is, amíg a pénzügyi szakértők kidolgozzák a módszertant, tekintsük át a kezdeményezés lehetséges előnyeit. A Román Vasúttársaság esetén bizton elmondható, hogy sokkal több hasznát vennék, ha az utasok egy része ledolgozná az utaztatása árát, mintha pénzért jegyet váltana.
Különösképpen, ha feltételezzük azt, hogy az a hatalmas létszámú utazóközönség, akinek bliccelése révén a cég munkatársai degeszre keresték magukat az elmúlt években, így vagy úgy beszáll a vállalat fejlesztésébe. Úgy vélem, záros határidőn belül alapos felújítást lehetne végrehajtani ily módon a trianoni békediktátum óta munkásokat csak utasként látott, erdélyi és partiumi vonalakon, melynek következtében nem kellene például óránkénti 40 kilométeres sebességkorlátozást érvényben tartani a Szatmárnémeti–Nagybánya-szakaszon.
És talán bővítésre is futná, például le lehetne fektetni egy sínpárt Szatmárnémeti és Kolozsvár között is, hogy ne kelljen a szerelvényeknek félnapos kerülőket tenniük. Én például diákkoromban szívesen ledolgoztam volna pár napot, ha cserébe utazhattam volna ingyen, mondjuk a tengerig és vissza. Sőt, talán most is megtenném. Sporttevékenységnek viszont mindenképp megfelelne.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.