2012. november 01., 09:042012. november 01., 09:04
Ez a kezdeményezés még akkor is jó és felettébb hasznos, sőt éppen azért az, mert lám, máris megszólaltak a szolgálatos ellen(ke)zők, akik, mint annyi más időben és esetben, most is keresztbe tennének. Éppen annak szeretnének gátat vagy gáncsot vetni, hogy ez a könyv segítse lerakni azt az alapot, elhelyezni gyermekeink tudatában és lelkében azt az ismeretanyagot, amely a helyén kezelheti, tehát erősítheti az egészséges nemzettudatot ebben a mai nekibolondult ultraliberális, agymosó világban.
Ez a könyv és az ehhez hasonló munkák azért jók és szükségesek tehát, mert tartást adhatnak, mert meg tudják mutatni, hogy mi vagy a nem székelyek esetében ők: a székelyek valójában kik és mik volnának/volnánk, mi az a hagyaték, amelyet eleinktől fogva évszázadokon át megörököltünk, s amelyet óvni és tovább adni vagyunk kötelesek. Nem melldöngetős székely–magyarkodva, nem másokat lebecsülve, hanem mindenféle mellé- vagy hozzábeszélésektől mentesen: józanul, a dolgokat a helyükön kezelve.
És a helyükre téve, ahol szükséges. Olvassuk csak, s tanuljuk – újra, ha kell – együtt, gyermekek, szülők és nagyszülők, mert csak nyerhetünk belőle. E kezdeményezés példája lehetne ragadós, a Romániában élő más nemzetrészek történelmét sem volna ártalmas megírni és tanítani. Sőt a nemcsak a bőrszínek tekintetében kevert-keveredő, hanem vallási és nemzetiségi hovatartozások tekintetében ennél jóval korábban sokszínű Európában ugyanvalóst helye van a székelyföldihez hasonló kezdeményezésnek.
S a mindenkori anyanemzetekhez tartozó részek történelmének a segédkönyvéből a nemzeti kisebbségek mája és holnapja feletti döntnökök akár vizsgázhatnának is, mielőtt bársonyszékeikből sorsunkat osztanák s soroznák. De ne tévesszük szem elől, hogy a székelyek történelméről szóló segédkönyv akkor lesz igazán hasznos, ha szélesíti és nem szűkíti a látókört. A bukaresti agyakban is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok