2012. november 07., 09:402012. november 07., 09:40
Szeretnék tévedni, de a közelgő választásokra, majd a kormányalakításra fordított időt és figyelmet, s amúgy általában a romániai viszonyokat tekintve, tavaszig aligha lesz megnyugtató és főleg tisztességes jog és orvoslat ebben a kérdésben.
Mert olyan körülmények között kellene elfogadni és alkalmazni az egykori tulajdont egyértelműen visszaállító törvényt, hogy a Mikó-ügy megteremt(h)ette a számunkra kedvező rendezés folyamatát ellehetetlenítő veszélyes előzményt, s a román nyelvű sajtóban is kezdtek megjelenni a visszaszolgáltatás s egyben a jussukat visszakérő nemzeti és felekezeti kisebbségek elleni hangot egyértelműen megütő írások. Ráadásul az előző kormánykoalíció nagyobbik pártjának is volt egy – hála Istennek elvetélt – kísérlete a természetbeni és tényleges visszaszolgáltatás helyett a jelentéktelen pénzbeli kártérítésre.
Két, egymással teljesen ellentétes álláspont ütközik tehát: egyik felől állunk mi, római katolikus, református, unitárius, evangélikus, görög katolikus, közösségi és egyéni örökségünket visszakövetelők, a másik oldalon pedig ott áll a nyolcvanszázalékos nemzeti és felekezeti többség s a nemzetállami szemlélet. Utóbbi eszköztárából nem hiányzik a jussukat visszakövetelők nagy részének magyar nemzeti és felekezeti voltát hangsúlyozó s ezzel párhuzamosan a restitúciót mint a „román” oktatási rendszert veszélyeztető elem, s az elmúlt bő két évtized meglehetősen fényesen bizonyította, hogy ez a két tényező mind a közvélemény, mind a politikum szintjén meghatározó.
A mi – általában véve: elkobzott jussunkat visszakövetelő magyarok, románok és bármilyen más nemzetiségű és felekezetű emberek – eszköztárába „csak” az igazunk tartozik. És az a kötelezettségünk, hogy amit eleink ránk hagytak, azt mind egy szálig, akár Strasbourgig menő perek árán is vissza kell szereznünk. Erre is létezik előzmény.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.