2012. november 07., 09:402012. november 07., 09:40
Szeretnék tévedni, de a közelgő választásokra, majd a kormányalakításra fordított időt és figyelmet, s amúgy általában a romániai viszonyokat tekintve, tavaszig aligha lesz megnyugtató és főleg tisztességes jog és orvoslat ebben a kérdésben.
Mert olyan körülmények között kellene elfogadni és alkalmazni az egykori tulajdont egyértelműen visszaállító törvényt, hogy a Mikó-ügy megteremt(h)ette a számunkra kedvező rendezés folyamatát ellehetetlenítő veszélyes előzményt, s a román nyelvű sajtóban is kezdtek megjelenni a visszaszolgáltatás s egyben a jussukat visszakérő nemzeti és felekezeti kisebbségek elleni hangot egyértelműen megütő írások. Ráadásul az előző kormánykoalíció nagyobbik pártjának is volt egy – hála Istennek elvetélt – kísérlete a természetbeni és tényleges visszaszolgáltatás helyett a jelentéktelen pénzbeli kártérítésre.
Két, egymással teljesen ellentétes álláspont ütközik tehát: egyik felől állunk mi, római katolikus, református, unitárius, evangélikus, görög katolikus, közösségi és egyéni örökségünket visszakövetelők, a másik oldalon pedig ott áll a nyolcvanszázalékos nemzeti és felekezeti többség s a nemzetállami szemlélet. Utóbbi eszköztárából nem hiányzik a jussukat visszakövetelők nagy részének magyar nemzeti és felekezeti voltát hangsúlyozó s ezzel párhuzamosan a restitúciót mint a „román” oktatási rendszert veszélyeztető elem, s az elmúlt bő két évtized meglehetősen fényesen bizonyította, hogy ez a két tényező mind a közvélemény, mind a politikum szintjén meghatározó.
A mi – általában véve: elkobzott jussunkat visszakövetelő magyarok, románok és bármilyen más nemzetiségű és felekezetű emberek – eszköztárába „csak” az igazunk tartozik. És az a kötelezettségünk, hogy amit eleink ránk hagytak, azt mind egy szálig, akár Strasbourgig menő perek árán is vissza kell szereznünk. Erre is létezik előzmény.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok